„Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.” (Róma 12:4–5)
Bob Buford sikeres üzletember volt, aki érezte, hogy Isten valamilyen szolgálatra hívja. Abban azonban nem volt biztos, hogy mire, ezért úgy döntött, hogy utánajár a dolognak. Összehívta néhány nagyobb gyülekezet lelkészét, hogy megérdeklődje, vajon hasznát tudnák-e venni afféle szervezési munkatapasztalatnak, amivel ő rendelkezik. Ez nem került sokba, így ha esetleg zsákutcának bizonyult volna a kezdeményezés, könnyen másra összpontosíthatott volna helyette. Ha gondolkodás nélkül otthagyta volna vezérigazgatói állását, és elfoglalt volna valamilyen beosztotti állást valamelyik gyülekezetben, akkor valószínűleg nem találta volna meg az elhívását, és talán nem is kereste volna tovább. Átgondolt tervezésének köszönhetően azonban ma szolgálata szó szerint az egész világra hatással van. Nos, nem lehet csak úgy otthagyni korábbi kötelezettségeinket. Ámós vállalta a prófétai küldetést, de közben megmaradt pásztornak. Pál folytatta sátorkészítői munkáját, miközben a gyülekezetplántálást végezte. Isten akaratának felismeréséhez idő és türelem kell, és legtöbbünknek vannak befizetésre váró számlái és van családunk, akikről gondoskodnunk kell. Mit tehetsz tehát? Tartsd meg az állásodat – de próbáld ki az új utat is! Ne feledd, nem vagy egyedül! Isten sokkal inkább elkötelezte magát a sikered mellett, mint te magad. Ha úgy érzed, hogy zöld utat kaptál tőle, akkor óvatosan lépj a gázra, és indulj el! Arthur Miller drámaíró mondta: „Nem helyes megmaradni abban a helyzetben, amiről tudod, hogy nem illesz oda… Isten nem azért helyezett e földre, hogy olyan munkára pazarold éveidet, amelyben nem azt alkalmazod, amit ő az életedre tervezett, amiben nem az életcélodat valósítod meg – bármennyit is fizetnek érte.”
Próbáld ki! (2)
„Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.” (Galata 6:4)
Egy lelkész írta: „Fiatal koromban száz tesztet is elvégezhettem volna a képességeimre vonatkozóan, mégsem jöttem volna rá soha, hogy a tanításra van ajándékom – mivel azt még sohasem csináltam. Csak akkor fedeztem fel, miután elvállaltam néhány lehetőséget előadások tartására, láttam az eredményeket, visszajelzéseket kaptam másoktól, és megértettem, hogy Isten erre adott nekem ajándékot.” Ha nem vállalod a vele járó kockázatot, sosem fogod tudni, hogy miben vagy jó. Nyilván hibázni is fogsz – és néhány kudarc talán annyira elcsüggeszt, hogy nem akarsz újra próbálkozni, inkább feladnád. De ha hibáidat olyan tapasztalatoknak tekinted, melyekből tanulhatsz, akkor nemcsak azt fedezed fel, mire hívott el Isten, de növekedni is fogsz, és gyakorlott leszel. Pál azt írja: „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.”(Galata 6:4–5). Majd még hozzáteszi: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:9–10). Ma komolyan gondold végig, hogy mennyi van még hátra az életedből, és döntsd el, hogy azt úgy éled meg, hogy valóban számítson. Az élet legszomorúbb összegzése egy sírkövön állt: „Amikor eljött halálom órája, rájöttem, hogy nem is éltem.” Nehogy veled is ez történjen!
Próbáld ki! (2)
„Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval.” (Galata 6:4)
Egy lelkész írta: „Fiatal koromban száz tesztet is elvégezhettem volna a képességeimre vonatkozóan, mégsem jöttem volna rá soha, hogy a tanításra van ajándékom – mivel azt még sohasem csináltam. Csak akkor fedeztem fel, miután elvállaltam néhány lehetőséget előadások tartására, láttam az eredményeket, visszajelzéseket kaptam másoktól, és megértettem, hogy Isten erre adott nekem ajándékot.” Ha nem vállalod a vele járó kockázatot, sosem fogod tudni, hogy miben vagy jó. Nyilván hibázni is fogsz – és néhány kudarc talán annyira elcsüggeszt, hogy nem akarsz újra próbálkozni, inkább feladnád. De ha hibáidat olyan tapasztalatoknak tekinted, melyekből tanulhatsz, akkor nemcsak azt fedezed fel, mire hívott el Isten, de növekedni is fogsz, és gyakorlott leszel. Pál azt írja: „Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza.”(Galata 6:4–5). Majd még hozzáteszi: „A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel…” (Galata 6:9–10). Ma komolyan gondold végig, hogy mennyi van még hátra az életedből, és döntsd el, hogy azt úgy éled meg, hogy valóban számítson. Az élet legszomorúbb összegzése egy sírkövön állt: „Amikor eljött halálom órája, rájöttem, hogy nem is éltem.” Nehogy veled is ez történjen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése