Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

...Ó, bárcsak az én uram szembekerülhetne azzal a prófétával, aki Samáriában van! (2.Kir. 5,3)

 

Ez az Ige a gyermek szájából megtaníthat bennünket arra, hogy milyen fontos a helyes bizonyságtétel a helyes időben.

Ez a kislány valószínűleg ki sem nyitotta a száját egyetlen összejövetelen sem, mégis olyan misszionáriusává vált a pogány országnak, akitől tanulhat Isten Igéjének minden hirdetője. Ez a gyermek egyenesen tanítómester az igehirdetők kiképzésében. Elsősorban azért, mert szilárdan hiszi, amit mond. Ha kételkedett volna afelől, hogy Elizeus Naámánt meg tudja gyógyítani, akkor ezt mondta volna: "talán, lehetséges", de így szavának nem lett volna jelentősége. De bizonyságtétele olyan hittel teljes és bátor, hogy Naámánt egész csapatával Samáriába indítja.

Tanuljunk ebből mi, akik az evangéliumot prédikáljuk! Körül vagyunk véve olyan emberekkel, akik tele vannak bűn-poklossággal és tanácstalanul kérdezik: "Hogyan lehetek én tiszta"?

Mi mondhatjuk még nagyobb hittel, mint ez a kislány: "Ó, ha a Golgota prófétájával szembekerülnél"!

A kislánytól megtanulhatjuk bizonyságtételünket olyan egyszerűen, mesterkéletlenül, hittel teljesen elmondani, hogy az az embereket megindítsa.

Mindenekelőtt azt kell megtanulnunk, hogy bizonyságtételünk tartalmát világosan foglaljuk össze. Mondjátok az igehirdetőnek: beszélj úgy, hogy amit mondasz, egy mondatba összefoglalható legyen!" S az lenne jó, ha ő azt válaszolná: "Ó, ha a Golgota prófétájával szembekerülnél, meggyógyulnál bűneid poklosságából"! Az ilyen alázatos szívből jövő, egyszerű bizonyságtétel, ha a Megváltó iránti szeretet és hit hatja át, megmutathatja az embereknek az egyetlen Segítőt nyomorúságukban, és örökéletre vezetheti őket.