Alfred Christlieb -
És íme, két férfi beszélt Jézussal: Mózes és Illés. (Lk 9,30)
És íme, két férfi beszélt Jézussal: Mózes és Illés. (Lk 9,30)
Még egyszer találkozunk Illéssel Jézus megdicsőülésénél. Mózessel
együtt jelent meg a próféta az Üdvözítőnek. Milyen dicső ez az utolsó
képe a Szentírásban! Először a megjelenésére figyeljünk. Csupa fény ő.
Azt, aki a földön durva és egyszerű zarándokruhában járt (2.Kir 1,8),
itt megdicsőülten látjuk.
Micsoda különbség van alázatosságában való fellépése és fénylő dicsősége között!
Így dicsőülünk meg mi is egykor, s ilyen dicsőségben látjuk viszont azokat, akik az Úrban elaludtak.
Aztán figyeljünk azokra, akiknek körében Illést látjuk. Mózes van vele, az Ószövetség közbenjárója és Jézus, az Újszövetségé. Milyen mások ezek a személyek, mint azok, akikkel e földön bajlódnia kellett! Akkor a Baál papok, az ingatag Akháb, a gyalázatos Jézabel és a kétfelé sántikáló nép volt körülötte, akik sok fáradságot és bajt okoztak neki. Most már semmi sincs, ami elszomoríthatná.
Pálról olvassuk egy helyen, hogy mennyire felüdült és megerősödött, amikor fogságában a római testvérek csapata jött elé (Csel. 28,15). Mennyivel felüdítőbb kellett, hogy legyen Illésnek ez az együttlét a megdicsőülés hegyén!
Így a Krisztusban elaludtak is kimondhatatlan örömben vannak odafenn.
A legfontosabb azonban a megdicsőülés hegyén az volt, amiről ott beszéltek: Jézus Krisztusnak Jeruzsálemben bekövetkező haláláról, feltámadásáról, az emberiség megváltásáról. Amit sem Mózes, az Ószövetség közbenjárója, sem Illés, az Ószövetség megújítója nem tudott elvégezni, azt végzi el Isten Fia!
Ez maradjon a mi legfontosabb beszédtémánk is minden időben.
Micsoda különbség van alázatosságában való fellépése és fénylő dicsősége között!
Így dicsőülünk meg mi is egykor, s ilyen dicsőségben látjuk viszont azokat, akik az Úrban elaludtak.
Aztán figyeljünk azokra, akiknek körében Illést látjuk. Mózes van vele, az Ószövetség közbenjárója és Jézus, az Újszövetségé. Milyen mások ezek a személyek, mint azok, akikkel e földön bajlódnia kellett! Akkor a Baál papok, az ingatag Akháb, a gyalázatos Jézabel és a kétfelé sántikáló nép volt körülötte, akik sok fáradságot és bajt okoztak neki. Most már semmi sincs, ami elszomoríthatná.
Pálról olvassuk egy helyen, hogy mennyire felüdült és megerősödött, amikor fogságában a római testvérek csapata jött elé (Csel. 28,15). Mennyivel felüdítőbb kellett, hogy legyen Illésnek ez az együttlét a megdicsőülés hegyén!
Így a Krisztusban elaludtak is kimondhatatlan örömben vannak odafenn.
A legfontosabb azonban a megdicsőülés hegyén az volt, amiről ott beszéltek: Jézus Krisztusnak Jeruzsálemben bekövetkező haláláról, feltámadásáról, az emberiség megváltásáról. Amit sem Mózes, az Ószövetség közbenjárója, sem Illés, az Ószövetség megújítója nem tudott elvégezni, azt végzi el Isten Fia!
Ez maradjon a mi legfontosabb beszédtémánk is minden időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése