Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Alfred Christlieb -

Elment Naámán lovaival és szekereivel és megállt az Elizeus házának ajtaja előtt. És Elizeus követeket küldött hozzá mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban és megújul a tested és megtisztulsz. Akkor megharagudott Naámán és elment... (2.Kir. 5,4-12)

 

Naámán követte a szolgálólány tanácsát. Nagy kísérettel, kocsikkal, lovakkal és sok kinccsel megrakottan megáll a próféta ajtaja előtt és jelentette neki a kérését. Elizeus azonban egy pillantásra, vagy egy szóra sem méltatta előkelő vendégét és kíséretét. Egy szolgájával üzent ki neki: "fürödj meg hétszer a Jordánban és megtisztulsz". Ez már túl sok volt a hatalmas tábornoknak.

A próféta úgy bánik vele, mint valami iskolás nebulóval. Naámánt ez a legérzékenyebb pontján találta el. Még nem tudta, hogy nem a testén lévő poklosság az ő legnagyobb baja, hanem az a kevélység és gőg, amely a szívét emészti.

Nem sejti, hogy Isten prófétájához menve nem ismeri még az igazságot: "Ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos". Naámán a megaláztatás zátonyára jutott.

Ezen a zátonyon már sok ember megfeneklett. "Kicsivé kell lennem? Soha!" Naámán haraggal fordul vissza.

Naámán jelképe azoknak az embereknek, akik bár érzik, hogy lelkük beteg, hogy a Golgota prófétája meg tudná menteni őket, de szívük kemény, dacos és kevély. Ha megtudják, hogy Isten jó tulajdonságaiknak és jó cselekedeteiknek rakományaira mit sem ad, mert szívüket a gőg poklossága emészti, halálosan megsértődnek és dühösen elfordulnak.

Az Isten által készített üdvösségre csak úgy talál rá az ember, ha nem feneklik meg a Krisztus keresztjének bennünket megalázó zátonyán.