Oswald Chambers -
"Boldogok a szellemi szegények" (szellemben koldusok) (Mt 5,3)
Vigyázz, Urunkat ne tanítónak tekintsd elsősorban. Ha Jézus Krisztus
csak tanító, akkor gyötör engem egy mérték felállításával, amit sohasem
érhetek el. Mit használ, ha van eszményünk, amit nem érhetünk el?
Boldogabb vagyok, ha mit sem tudok róla. Mi jó van abban, ha azt mondják
nekem: legyek olyan, amilyen sohase lehetek, legyek tisztaszívű, tegyek
többet a kötelességemnél, teljesen szenteljem magam oda Istennek? Ha
nem ismerem meg Jézus Krisztust, tanítása olyan eszményt állít elém,
amely kétségbeesésbe sodor, mert képtelen vagyok elérni. De mikor Isten
Szelleme által újjászülettem, akkor tudom, hogy Jézus Krisztus nemcsak
azért jött, hogy tanítson, hanem hogy engem azzá tegyen, amivé tanítása
szerint lennem kell. A váltság azt jelenti, hogy Jézus Krisztus minden
emberbe belehelyezheti a saját lelkületét, az életét irányító szándékait
és mindaz, amit Isten tőlünk kíván, ezekre van alapozva. A Hegyi beszéd
tanítása a természetes embert kétségbeejti - de éppen ezt akarta Jézus
Krisztus is. Amíg bennünk van az az önigaz, magabiztos elképzelés, hogy
meg tudjuk valósítani az Úr tanítását, addig Isten ránk hagyja, míg csak
nem jutunk csődbe. Csak akkor megyünk hozzá, mint koldusok, hogy
kapjunk tőle valamit. "Boldogok a szellemben koldusok." Isten királyi
uralmának ez a legelső alaptörvénye. Jézus Krisztus királysága nem a
birtoklásra, hanem a szegénységre épül. Nem a Jézus melletti döntésünk
az első, hanem a teljes semmiségünk átérzése: "El sem tudom kezdeni"!
Erre mondja Jézus: "Boldog vagy!" Így lépünk be, és sokáig tart, amíg
igazán elhisszük, hogy nincstelenek vagyunk! Szegénységünk tudata visz
át azon az országhatáron, ahol elkezdődik Jézus Krisztus munkaterülete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése