Mindennap az Ige fényében-BIZONYOSSÁG

Andrew Kuyvenhoven -

A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 8,31-39 

31 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? 

32 Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? 

33 Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. 

34 Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? 35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 

36 Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat."

37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 

38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 

39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

"Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? ... Ki vádolná Isten választottait?... Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől?"(Róm 8,31-35)

A Róm 8 olyan fejezet, mely a Szentlélek munkájáról szól, ahogy az Isten gyermekeinek az életében megvalósul. Ezért a bizonyosság énekével ér véget. "Tudjuk..." "Biztos vagyok benne..." "Meg vagyok győződve..." Ilyesmit az ember Isten Lelke által mondhat.
A hit nem takarja el szemeink elől az ellenállás tényeit. Lelki környezetünk tele van a hit akadályaival és számtalan erő létezik, amelyek el akarnak bennünket idegeníteni Istentől.
De most a hit bátran nekiront környezetünk kihívásainak, amelyek között élünk. Isten hatalmának bizonyosságában mondjuk: "Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?" Az evangélium azt mondja, hogy Isten értünk van. És minthogy Isten a mi pártunkra állt, nem félünk. Jöjjenek csak a félelmek! Isten értünk van. Így hát, kicsoda ellenünk?
És "ki vádolna"? Dacolunk a vádlóval. Ez nem csupán az ördög, hanem - olykor - a mi szívünk is. Hit által igazultunk meg. És a hit pozíciójából dacolunk halálos ellenségeinkkel. Még ha gondolataim, magamat vádló érzéseim, és az "ősellenség" ma sorakozna is fel, s mutogatna, rázva ökleit, én az arcába vágom, hogy Isten az, aki megigazít. Még ha lelkiismeretem vádol is, és még ha az ördög nevet is, azt felelem: "Isten az, aki megigazít! Kicsoda ítél el?"
És ki választana el minket Krisztus szeretetétől?
Nem akarjuk azt a benyomást kelteni, hogy túlságosan is magabiztosak vagyunk. Természetünk szerint félünk attól, ami majd holnap jön. Vannak magasságok, melyeket meg kell másznunk, és mélységek, melyeken át kell mennünk. Szembe kell néznünk olyan hatalmakkal, melyek elszívják életerőnket. Vannak emberek és hatalmak, melyektől természetem szerint félek.
Most felsorakoztatjuk őket: az összes hatalmasságot és fejedelemséget. Nem becsüljük le őket egy percig sem. De megvalljuk, és meg vagyunk győződve arról, hogy van egy olyan hatalom, mely erősebb, mint a pénz hatalma, a szex hatalma és az ördög hatalma. Ez Isten szeretetének a hatalma. Semmi és senki nem lesz képes arra, hogy elszakítson minket Isten szeretetének hatalmától.