"Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!"(Jelenések 3,19)
Két gyermek játszik az udvarodon. Együtt követnek el valami nagyobb pimaszságot. Melyiket fogod megfenyíteni? Nyilván a tiedet. A másiknak legfeljebb annyit mondasz: Takarodj innen, többé meg ne lássalak a kapun belül! Nem azért, mert a tiedet kevésbé szereted. Ellenkezőleg: azért, mert őt akarod a jóra vezetni, belőle akarsz embert nevelni. A másik idegen, nem rád tartozik. Isten sem cselekszik másként. Akiket szeret, akiket maga mellett akar látni az örökkévalóságban, azokat megneveli. Néha keményen. Azután csendes, szép szóval irányítja őket. De mindig szeretettel. A cél: rendeltetésükre vezetni őket. Isten gyermekeinek ezt meg kell tanulni. Meg kell érteni. Engedelmesen el kell fogadni a fegyelmezést is. Tudni kell, állandóan tudni, hogy Isten szeret. Nincs ennél fontosabb tanítása az evangéliumnak. A megtérés: elfogadása Isten szeretetének. Addig, míg elfogadhatod. Míg el nem hangzik feletted is az ítélet: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket. "Lehet, hogy többé nem is büntet Isten. Nem vagy érdekes a számára. Ezt nem szabad megvárnia annak, aki üdvözülni kíván.
Jó Atyám, büntess, fenyíts inkább, de ne dobj el magad elől! Gyermeked vagyok, az is akarok maradni. Tudom, sok hibát követek el naponként. Tudom, nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Nevelj embert belőlem, Atyám! A Te képedre formálj, hogy megérdemeljem az ember nevet! Hogy építője legyek országodnak. Hogy dicséretet, és ne szégyent hozzak a Te nevedre. Családom tagjaira, gyermekeimre is azt kérem: vezesd magad felé őket! Nem azt kérem, hogy ne fenyítsd, csak azt, hogy szeretettel fenyítsd őket, ha kell, de ne mondj le róluk! Add, hogy váljanak hűséges gyermekeiddé! Hadd vezessem hozzád őket, és ha gyenge vagyok hozzá, pótold ki a hiányosságaimat! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése