"Akik Úrban bíznak..., futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el" (Ézs 40,31).
A "járásban" nincsen nyugtalanság; ez a próbája a kitartásunknak. Az
erő legnagyobb teljesítménye ez: jársz és nem fáradsz el. A Biblia ezt a
szót: "jár" a jellem kifejezésére használja. János "ránézett Jézusra,
amint ott járt, és mondta: Íme az Isten Báránya!" (Jn 1,36). A Bibliában
semmi sem elvont, minden élő valóság. Isten nem azt mondta: "légy
szellemi ember", hanem ezt: "járj énelőttem!" (1Móz 17,1). Amikor
fizikumunk vagy kedélyünk nem egészséges, mindig kívánjuk az izgalmakat.
A test területén ez odáig vezethet, hogy megjátsszuk, mintha volna
Szent Szellemünk; érzelmi életünk pedig rendezetlen szenvedélyekbe
sodródik és erkölcsileg tönkremegyünk. Ha szellemi téren ragaszkodunk
izgató élményekhez és szárnyalásokhoz: szellemi összeomlás lesz a vége.
Isten jelenlétének valósága nem függ valamilyen helytől, hanem attól az
elhatározásunktól, hogy az Urat magunk elé állítjuk-e. Problémáink akkor
támadnak, ha nem bízunk meg az Ő jelenlétének valóságában. Mi is
tapasztaljuk a zsoltáríróval: "Azért nem félünk, ha..." (Zsolt 46,3). Ha
egyszer végre a valóságra építünk, ha nemcsak tudatában vagyunk Isten
jelenlétének, hanem valóság az Ő jelenléte. "Miért is félnék? Hiszen Ő
itt volt egész idő alatt!" Válságos időkben kell kérnünk az Ő
irányítását, de felesleges folyton mondogatni: "Uram, vezess engem, Uram
irányíts engem"! Bizonyos, hogy irányít. Ha emberi értelmünk döntései
nem az Ő parancsai szerint valók, akkor megállít! Ilyenkor csendben kell
maradnunk és várnunk kell az Ő jelenlétére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése