Alfred Christlieb -
Egyszer portyázó csapatok mentek ki Szíriából és azok Izrael országából egy kislányt vittek el foglyul... (2.Kir.5,2)
Egyszer portyázó csapatok mentek ki Szíriából és azok Izrael országából egy kislányt vittek el foglyul... (2.Kir.5,2)
Ez a gyermek Isten eszközévé lett, aki által a pogány szíriaiak Izrael Istenét, az igazi, élő Istent megismerték. A Biblia sejtet egyet-mást ennek a gyermeknek az életéből.
Már kicsi korában vagy személyesen, vagy szülei elbeszélése által meg kellett ismernie Elizeus prófétát. Így nyert hitet Isten csodatévő erejében, amely Elizeus által munkálkodott.
Micsoda kegyelem, hogy ez a gyermek már kicsi korában erre a meggyőződésre jutott! Így tartotta meg Istennel való élő közösségét a halott, pogány környezetben is.
Az ifjúságra nézve is érvényes a figyelmeztetés: ,,Korán vesd el magodat"! A szülőknek pedig így szól az Úr: "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket"! Ne hárítsátok el ezt a szent feladatot magatoktól!
Képzeljük csak bele magunkat a kislány szüleinek szomorúságába, amikor elvitték gyermeküket! Mennyi könny folyhatott ott! A szeretett gyermek áldozatul esett a kegyetlen katonáknak.
S a kislány? Kegyetlen sorsot várva ott áll a damaszkuszi piacon, a rabszolgapiacon. És Isten, az Úr? Ő maga irányítja annak a kislánynak a sorsát úgy, hogy áldássá legyen a kezében az egész nép számára. E gyermek sorsa a Szentírás egy lapjává is lesz, és áldássá válik örökre.
Emlékezzünk erre a könnyel teli napokban mind magunkra, mind gyermekeinkre nézve!
A kislány kezdetben mit sem sejtett Isten szándékáról, amikor elhurcolták. "De később majd megérted!" Micsoda hordereje lett ennek a rövid megjegyzésnek: "Ó, bárcsak az én uram szembekerülhetne azzal a prófétával, aki Samáriában van"!
A legnagyobb áldásait Isten a legkeserűbb szenvedések által készíti elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése