Andrew Kuyvenhoven -
A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 12,1-2
A mai napon olvasandó igeszakasz: Róm 12,1-2
1 Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek;
2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem
változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az
Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
"Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával."(Róm 12,2)
Most el kell gondolkodnunk arról az életstílusról, amelyre a keresztyének el vannak hívva. Az 1. versszak szerint ez abból áll, hogy tökéletes engedelmességgel alávetjük magunkat Istennek.
Ha átadjuk magunkat Istennek, egészen másként élünk, mint azok, akik önmaguknak élnek. Az Istennek való önátadás tekintetében következetes ember életstílusa ezt jelenti: "nem igazodni e világhoz". Az "e világ" elnevezés jelöl bármit és bárkit, ami és aki még kívül van a Szentlélek megváltó szellemi ösztönzésén.
Pál nem adja meg a jelenvaló világ alakjának és a stílusának rajzát. Mindnyájan jól ismerjük azt. Tőlünk elvárható, hogy átlássunk rajta. Nem szabad hozzáigazodnunk. A régi világ, vagy a "jelenvaló világ" élete a jelennek és nem a jövőnek élt élet. Az ilyenfajta életben nincs helye Istennek. Ez az önmagunknak és az élvezeteknek élt élet. Megpróbálja elkerülni a nehéz kérdéseket és az alapvető témákat.
Új életstílusra hívattunk el életünk fő vonalvezetését tekintve éppúgy, mint a mindennapi magatartásunkat, az élet részletkérdéseit illetően. Ahelyett, hogy világi mintákat utánoznánk, a keresztyén életnek belső megújulásból kell fakadnia. "Változzatok meg értelmetek megújulásával."
A megújulás értelmünknél kezdődik, azaz tudatos létünk középpontjában. Ez az az új kútfő, melyet a Szentlélek teremt bennünk, amikor felülről, vagy újonnan születtünk. Most ennek az átalakulásnak egész magatartásunkban meg kell valósulnia, hogy magatartásunk egésze tessék Istennek.
Létünknek ez az átalakulása, melynek során egy új életstílus jön létre, természetesen egy egész életen át tartó, főfoglalkozásban végzett munka. És a nagy munka utolsó részletei nem is fejeződnek be addig, míg az Úr be nem végzi velünk való munkáját. A munka nagy voltát azonban soha sem hozhatjuk fel mentségül arra, hogy halogatjuk a cselekvést. Nem elég azt mondani, hogy ez nagy munka. A kérdés az, hogy hogyan haladunk a dologgal ebben a pillanatban.
A puding próbája az, hogy meg lehet-e enni. A megtérés próbája pedig az új életforma.
"Ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával."(Róm 12,2)
Most el kell gondolkodnunk arról az életstílusról, amelyre a keresztyének el vannak hívva. Az 1. versszak szerint ez abból áll, hogy tökéletes engedelmességgel alávetjük magunkat Istennek.
Ha átadjuk magunkat Istennek, egészen másként élünk, mint azok, akik önmaguknak élnek. Az Istennek való önátadás tekintetében következetes ember életstílusa ezt jelenti: "nem igazodni e világhoz". Az "e világ" elnevezés jelöl bármit és bárkit, ami és aki még kívül van a Szentlélek megváltó szellemi ösztönzésén.
Pál nem adja meg a jelenvaló világ alakjának és a stílusának rajzát. Mindnyájan jól ismerjük azt. Tőlünk elvárható, hogy átlássunk rajta. Nem szabad hozzáigazodnunk. A régi világ, vagy a "jelenvaló világ" élete a jelennek és nem a jövőnek élt élet. Az ilyenfajta életben nincs helye Istennek. Ez az önmagunknak és az élvezeteknek élt élet. Megpróbálja elkerülni a nehéz kérdéseket és az alapvető témákat.
Új életstílusra hívattunk el életünk fő vonalvezetését tekintve éppúgy, mint a mindennapi magatartásunkat, az élet részletkérdéseit illetően. Ahelyett, hogy világi mintákat utánoznánk, a keresztyén életnek belső megújulásból kell fakadnia. "Változzatok meg értelmetek megújulásával."
A megújulás értelmünknél kezdődik, azaz tudatos létünk középpontjában. Ez az az új kútfő, melyet a Szentlélek teremt bennünk, amikor felülről, vagy újonnan születtünk. Most ennek az átalakulásnak egész magatartásunkban meg kell valósulnia, hogy magatartásunk egésze tessék Istennek.
Létünknek ez az átalakulása, melynek során egy új életstílus jön létre, természetesen egy egész életen át tartó, főfoglalkozásban végzett munka. És a nagy munka utolsó részletei nem is fejeződnek be addig, míg az Úr be nem végzi velünk való munkáját. A munka nagy voltát azonban soha sem hozhatjuk fel mentségül arra, hogy halogatjuk a cselekvést. Nem elég azt mondani, hogy ez nagy munka. A kérdés az, hogy hogyan haladunk a dologgal ebben a pillanatban.
A puding próbája az, hogy meg lehet-e enni. A megtérés próbája pedig az új életforma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése