Az Isten iránti engedelmesség egyet jelent Jézus követésével. Aki Őt követi, az Isten parancsai iránt való engedelmességben jár. Jézus követése először csak természeti életünk, azaz önmagunk átadásába kerül, azonban elkövetkezhet az üldözés ideje is, amikor már testi életünkbe kerül ez. Honnan vegyünk erőt arra, hogy mindent elveszítsünk? - "Énérettem" - mondja az Úr. Az iránta való szeretet ad erőt az önmegtagadásra. De lehetetlen önmegtagadásban élni, ha nem fogadtuk be Jézust, lelkünk legnagyobb jótevőjét. Ha Ő mindenné lett számodra, akkor te is mindent oda tudsz adni érte. A szeretetnek semmi sem nehéz. A beteg gyermeke mellett felőrlődő édesanya nem panaszkodik, természetes neki, hogy gyermekéért mindenről lemond.
Ha a Megváltó megnyerte a szívedet, akkor semmi sem lesz túl nehéz és túl sok. Sőt, dicsőségesnek látod, ha érte kigúnyolnak és megvetnek. Bizonyosan jönnek majd idők, amikor az önmegtagadás útja olyan nehéz lesz, hogy úgy érezzük, nem tudjuk elviselni. Elfáradunk, a terhek túl nagyok, az áldozatok túl nehezek. De ez csak annak a jele, hogy tekintetünket levettük Megváltónk nagy kegyelméről és szeretetéről, amit halálával bizonyított meg. Olyankor újra meg kell emlékeznünk arról, hogy Ő a legnehezebbet, a keresztet hordozta el értünk, s akkor szégyenkezünk majd, hogy keservesnek találtuk az Ő követését.
Ne felejtsük el: mi csak nyomorult, önző és mulandó földi életünket veszítjük el, helyette új, magasabbrendű életet kapunk. Az önmegtagadás minden szakasza egy lépéssel beljebb visz ebbe az életbe. Minden lemondás meggazdagít. Most kezdődik csak az élet, amióta annak élünk, aki értünk meghalt és feltámadott. Milyen üres és szomorú is az önző élet! A Megváltó örömet ajándékoz övéinek a lemondások útján: a szégyent dicsőséggé, a veszteséget nyereséggé változtatja. "Kényszer alatt éltem és szerettem, amíg tenélküled éltem!" - mondja egyik költőnk. Ha a Megváltóért élünk, szabadok vagyunk. A szeretet nem ismer kényszert. Aki egyszer megízlelte ezt az élétet, nem vágyik vissza a testi gyönyörökbe (1 Pét 4, 3). Valóban elég volt azokból, mégha csak néhány év volt is az. - Amit itt Jézus követésében elveszítünk, azt egykor sokszorosan kapjuk vissza, amikor az Úr Jézus az övéit átviszi a megaláztatásból a dicsőségbe, a szenvedésből a menny örömébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése