"Nem mondtam-e neked, hogyha hiszel, meglátod majd az Isten dicsőségét?" (Jn 11,40).
Valahányszor
egy új lépést teszel előre a hitéletedben, ráakadsz valamire hétköznapi
körülményeidben, ami hitednek ellentmond. A józan ész nem hit és a hit
nem józan ész. Az egyik természettől való, a másik szellemi. Tudsz-e
bízni Jézus Krisztusban ott is, ahol józan eszed nem tud bízni? Bátran
kiállsz-e Jézus Krisztus kijelentései mellett akkor is, ha a mindennapi
élet tényei azt kiáltják: "Ez hazugság!"? Fent a hegyen könnyű mondani:
"Ó, igen, én hiszek Istenben, hogy Ő megteheti" - de újra le kell jönnöd
a démonoktól megszállt völgybe és szembe kell nézned olyan tényekkel,
amelyek hitedet - amit vallottál fent a hegyen -, gúnyosan kikacagják.
Valahányszor hitem programja tisztán áll előttem, mindannyiszor
keresztezi valami, ami ellene mond. Mondd ezt: Hiszem, hogy Isten minden
szükségemet kielégíti - aztán fussak kifosztottan, minden kilátás
nélkül, hadd lássam, kiállom-e a hitpróbát, vagy még valamivel
alacsonyabbra esem vissza.
A hitet ki kell próbálni, mert csak harcok által lehet személyes
tulajdonoddá. Milyen próba előtt áll most a hited? A próba vagy azt
bizonyítja majd, hogy a hited valódi, vagy megöli hitedet. "Boldog, aki
énbennem meg nem botránkozik" (Mt 11,6). Végcélunk, hogy higgyünk
Jézusban! Bízzál benne rendületlenül, akkor mindaz, ami ér, erősíti majd
a hitedet. Hitéletünk folytonos próbatétel és az utolsó nagy próba a
halál. Bárcsak mindig csatarendben tarthatna meg Isten. A hit
kibeszélhetetlen bizalom Isten iránt, amely még álmában sem gondol arra,
hogy Ő nem fog mellettünk állni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése