A természeti ember életéhez nem tartozik hozzá az imádság. Mondogatják ugyan, hogy szenvednie kell annak az embernek, aki nem imádkozik; én nem hiszem. Aki szenved, az az Isten Fia benne, akit nem az étel, hanem az imádság táplál. Amikor az ember felülről született, megszületett benne Isten Fiának az élete és ő vagy táplálja ezt az életet, vagy agyonéhezteti. Imádság útján táplálkozik Isten élete. Az Újszövetségben nem találhatók az imádságra vonatkozó megszokott elképzelések. Mi úgy nézünk az imádságra, mint ami által nyerhetünk valamit magunknak. A Biblia azon a véleményen van, hogy az imádság által magát Istent ismerhetjük meg. "Kérjetek és adatik nektek" (Mt 7,7). Isten előtt állva vagy panaszkodunk, vagy védekezünk, vagy igazoljuk magunkat, vagy közönyösek vagyunk; de nagyon keveset kérünk. Pedig micsoda ragyogó merészséggel állhat elő a gyermek, aki valóban gyermek. Urunk mondja: "Ha olyanok nem lesztek, mint a kis gyermekek ..." (Mt 18,3). Kérjetek valamit és Isten megteszi. Adj Jézus Krisztusnak lehetőséget, engedj neki teret; senki sem teszi ezt addig, amíg minden bölcsességének végére nem ért. De ha ide jutott, akkor nem gyávaság imádkoznia; csak ez a lehetősége maradt meg, hogy a Valósággal találkozzék. Állj oda Isten elé kérdéseiddel, amikben csődbe jutott a bölcsességed. Amíg magaddal meg vagy elégedve, nem érzed szükségét, hogy Istentől kérj. Sokkal kevésbé igaz, hogy "az imádság megváltoztatja a dolgokat", mint az, hogy az imádság megváltoztat engem és én megváltoztatom a dolgokat. Isten úgy rendelkezett, hogy a váltság alapján való imádság által másként látom a dolgokat, mint azelőtt. Nem arról van szó, hogy a dolgokat külsőleg változtatja meg az ima, hanem, hogy az ember belső beállítottságát csodálatosan megváltoztatja.
|
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése