2016. augusztus 27., szombat

Isten műhelyébe- Világos jelszó

  "Hátra nem fordultam! " (Ézsaiás 50, 5)   


Ez volt Isten igaz szolgájának, Jézusnak a jelszava. Tántoríthatatlanul haladt előre, semmi sem tartóztathatta fel, még Péter szava sem: "Mentsen Isten, Uram, nem eshetik ez meg veled!" Utolsó jeruzsálemi útja előtt arcát egyenesen Jeruzsálem felé fordította; "eltökélte magát". Pedig tudta, hogy borzalmak várnak rá ott. De nem fordult el, nem állt meg, ment egyenesen előre. "Hátra nem fordulok!" - ez legyen a mi jelszavunk is, ha már elindultunk a mennyei cél felé. A régi braunschweigi címeren egy futó paripa van ezzel a felirattal: Nunquam retrorsum! (soha se visszafelé). Nem lehet megállnunk, a megállás visszacsúszás. Az emberi lélek szüntelen mozgásban van; ha nem Isten felé, akkor menekülőben előle. A Szentlélek szüntelenül előre és felfelé vonz minket. Ha nem engedünk neki, visszaesünk és lezuhanunk.

"Jól futottatok, kicsoda gátolt meg titeket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak?" A galáciaiak eltértek attól, aki elhívta őket. Hogyan? Az első öröm és leírhatatlan boldogság után, amit Jézusban találtak, apály állt be náluk. A boldog érzés helyébe nyomott hangulat lépett. Tévtanítókat fogadtak be, akik a kegyelem útjáról a törvény útjára irányították őket, azt állítva, hogy nem elég a Jézusban való hit, szükség van a körülmetélkedésre és a többi zsidó törvény megtartására is. Ma is jönnek tévtanítók a felébredt lelkekhez és kötelezővé akarják tenni például a szombat megszentelését. Azt állítgatják, hogy az egyház minden hanyatlása onnan származik, hogy a szombat helyett vasárnapot ünnepel. Mások szerint az ún. "Szentlélekkel való keresztség" hiánya az oka a keresztyének rossz belső állapotának. Mások mást hoznak elő. Céljuk mindig az, hogy valamivel segítsük elő a megváltást, nem elég csak a Megváltóra hagyatkozni és vele mind mélyebb közösségbe jutni. Előbbre akarnak jutni és visszaesnek. Ne engedjük feltartóztatni magunkat, tartsunk ki ővele, a Fővel és növekedjünk benne. Haladjunk előre azokon a nyomokon, amelyekbe Isten kegyelme először állított bele (Fil 3, 16). 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése