Napi áhítat- Naponkénti kereszthordozás

Hét témája: Mindennapi teendők/Naponként

Olvasmány: Lk 9,18–26

Sokan nem akarják felismerni, hogy az ego a legnagyobb teher. Érdemes lerakni végleg, hogy az élet könnyebb legyen.

„Történt, hogy amikor egyszer magában imádkozott, és csak a tanítványok voltak vele, megkérdezte tőlük: Kinek mond engem a sokaság? Ők így válaszoltak: Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek, némelyek pedig azt mondják, hogy valamelyik régi próféta támadt fel. Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának. Jézus rájuk parancsolt, hogy ezt senkinek se mondják el. Majd azt mondta, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, el kell vettetnie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, és meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. Azután így szólt mindnyájukhoz: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi? Mert aki szégyell engem és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön a maga, az Atya és a szent angyalok dicsőségében.”

Magyarázat

A kísértés néha azzal csábít, hogy megúszhatjuk a kereszthordozást, megúszhatjuk a szenvedést, könnyebbé tehetjük az életünket. Jézus rákérdez a tanítványokra, kinek mondja őt a sokaság. Sok érdekes és fontos választ adnak. A válaszokban van egy közös, hogy valaki olyannak, akit a kor szeme sikeresnek és értékesnek tartott, utólag. Jézus azonban tisztázni akarja a tanítványok előtt, mi vár az Emberfiára: szenvedés, kereszthalál és a harmadnapi feltámadás. Már ezt is nehezen értik és fogadják el a tanítványok. A nehéz része azonban ezután jön. Arról beszél, hogy a Krisztust követőnek naponként fel kell vennie a keresztjét. Miközben minden kisgyermek tudta akkoriban, hogy keresztet senki sem vesz fel önként, az a halálraítélteknek jár. A kereszthordozás nemcsak a nehézségeink elviselését jelenti, hanem önmagunk feladását. Ez a legnehezebb az emberi énünknek. Erre naponként el kell köteleznünk magunkat. Mégis miért vállaljuk mindezt? Mert ezzel mentjük meg az életünket, mert így tudunk megállni majd a mennyei Atya előtt, amikor a dicsőségben megjelenik az angyalokkal. Itt nem olvashatunk erről, de azért is, mert csak akkor ismerhetjük meg az igazi, Isten akarata szerinti énünket, ha naponként keresztre feszítjük az óemberünket.
Hordozd naponként a keresztedet, de ne fogcsikorgatva, hanem arra figyelve, mit nyersz vele. Egy új teremtést és örök életet. Légy hálás érte.

(Vas Ferenc)