18 Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez 19 vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához. Akik ezt hallották, kérték, hogy ne szóljon többé hozzájuk. 20 Mert nem bírták elviselni a parancsot: "Még ha állat érinti is a hegyet, meg kell kövezni!" 21 És olyan félelmetes volt a látvány, hogy Mózes is így szólt: "Félelem fogott el, és remegés." 22 Ti a Sion hegyéhez járultatok, és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és az angyalok ezreihez; 23 az elsőszülöttek ünnepi seregéhez és gyülekezetéhez, akik fel vannak jegyezve a mennyekben, mindenek bírájához, Istenhez és a tökéletességre jutott igazak lelkeihez; 24 az új szövetség közbenjárójához, Jézushoz és a meghintés véréhez, amely hatalmasabban beszél, mint az Ábel vére. 25 Vigyázzatok, hogy el ne utasítsátok azt, aki szól! Mert ha azok nem menekültek meg, akik elutasították azt, aki a földön adott kijelentést, mennyivel kevésbé menekülünk meg mi, ha elfordulunk attól, aki a mennyből szól hozzánk 26 Az ő hangja akkor csak a földet rendítette meg, most azonban ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is." 27 A "még egyszer" pedig azok megváltozását jelenti, amelyek mint teremtett dolgok megrendülhetnek, hogy megmaradjanak a rendíthetetlenek. 28 Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, legyünk hálásak és azzal szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk emésztő tűz.
"Ezért tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk, hálaadás közt éljünk, és szolgáljunk Istennek tetsző módon: tisztelettel és félelemmel. Mert a mi Istenünk emésztő tűz." (Zsid 12,28-29)
Egy napon majd az egész anyagi világ darabjaira hullik. Csak a rendíthetetlen dolgok élik ezt túl. Jézus Krisztus országa a dolgoknak ahhoz a rendjéhez tartozik, amelyik rendíthetetlen. Mi elnyertük ezt az országot. Az új és örökkévaló rend, amelyet Jézus Krisztus alapított, befogadott minket.
A mi fenséges Istenünk fogja ezt megvalósítani. Ő törli majd el az ideigvaló világot, hogy láthatóvá tegye a maradandó várost. Ez az az új hon, ahová elhívott bennünket. "Hálaadás közt éljünk", és imádjuk őt. Hálaáldozatunknak nem csupán hálatelt szívből kell fakadnia, legyen az Istennek tetsző is. Más szavakkal: legyünk tudatában annak, hogy Isten szent.
Boldognak vagy hálásnak kell lennünk, de az is szükséges, hogy mélyen átérezzük Isten valódi természetét: "Mert a mi Istenünk emésztő tűz." Az a valaki, aki a Sínai-hegyről szólt, és végül szavát Jézus Krisztusban elmondta, olyan tiszta, mint a fehéren izzó érc, s megemészt mindent, ami méltatlan hozzá.
Mindent megéget, ami ideigvaló és ami hamis. Ha valaki azonosulni akar azzal ami ideigvaló és tisztátalan ugyanabban az izzásban ég meg.
Életmódunk és az ahogyan imádjuk őt meg szokta mutatni, hogy ismerjük-e Istent úgy, mint aki emésztő tűz. Ha valóban tudatában vagyunk annak, hogy semmiféle tisztátalanság és hamisság nem állhat meg előtte, akkor imádkozzunk azért és törekedjünk arra, hogy szentsége betöltsön minket és kérjük, hogy vezessen át bennünket e földi vándorúton és könyörgünk, hogy tartson meg az ő Fiának országában.
Meg kell tanulnunk tisztelettel és alázattal szólni Isten természetének erről a vonásáról is. Mostanában nem sokat beszélnek erről. Ha azonban nem akarjuk tudomásul venni, hogy ő emésztő tűz, ez enyhén szólva is azt jelenti, hogy nem vagyunk őszinték Isten előtt.
Meglehet vannak emberek akik azért vetik meg Isten kegyelmét, mert a keresztyének is olyan ártalmatlannak festik le az Örökkévalót. Talán ha megsejtenék az igazságot odafigyelnének, talán most, amíg tart a ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése