Egyszerű és világos beszéd. Jó Atyánk meg akar ajándékozni minket minden jóval, hiszen azért teremtett erre a földre annyi ajándékot, hogy az ne vesszen el, érje el célját: embergyermekei mindennapi örömét és mennyei boldogságát. Gyermekeit akarja megajándékozni. Az ajándékért semmit nem kell tenni, csak elfogadni és megköszönni. Csakhogy Isten gyermekei úgy elszakadtak Atyjuktól, nehéz őket előkeríteni. Jelentkezniük kell. Semmi másra nincs szükségük, csak éppen gyermeki bizalommal kérni. Be kell hozzá kopogtatni: Itt vagyok, Atyám, be szeretnék jutni hozzád, hogy én is örülhessek ajándékaidnak. És az ajtó nyitva áll. De az is természetes: aki nem kér, aki nem keres, aki nem kopogtat, az bizony kívül marad Isten szeretete ajtaján. Erőszakkal senkit nem tesz boldoggá, se hajánál fogva be nem emel mennyei országa dicsőségébe. Aki nem fogadja el Isten szeretetét, anélkül marad. Nem számíthat Istenre se a családjában, se a munkájában, se a betegágyon. Sok mindent megszerezhet így is, de megfosztja magát az ajándékozó Istennel való kapcsolat bensőséges örömétől. Ám azt a legmegrögzöttebb istentagadónak is el kell mondanunk, hogy ha kér, ha keres és zörget, Isten szeretete őt is várja.
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy minden szépet és jót az én boldogságomért, az
én örömömre is teremtettél. Ami szép és jó volt életemben, mind neked
köszönöm. Az életemet, a családomat, ételemet és italomat, otthonom
nyugalmát, örömmel végzett, eredményes munkámat, a természet csodáit,
lelkem békességét, tudom, mind neked köszönhetem. Pedig még kérni is alig
kértem, milyen ritkán és erőtlenül kopogtatott imádságom szereteted
ajtaján. De tudom, tapasztaltam, ajándékaid készen állnak számomra és
szeretteim számára. Kérem Tőled. Keresem a hozzád vezető utat. Most is
kopogtatok ajtódon. Fogadj be engem és enyéimet áldott kegyelmedbe! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése