5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: "Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad." 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak.9 Azután: testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11 Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.
"Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa." (Zsid 12,11)
A legrosszabb dolog amit a szülők elkövethetnek az, ha megengedik gyermekeiknek, hogy keresztülvigyék akaratukat. Az engedékeny nevelés elmélete megdöbbentő számban termeli ki a zavart ifjakat és az elkényeztetett kölköket. A fiatalkori bűnözés oka a szülői bűnözés. Azok a szülők, akik nem fegyelmezik gyermekeiket, nem szeretik őket.
Isten szereti gyermekeit, ezért fegyelmezi őket. Amikor Isten ezt a
gyógyszert adja be, ez keserves inkább, mint örvendetes.
Némely keresztyén tanító és író azt mondja, hogy amint valami nehéz és
fájdalmas esemény játszódik le az életünkben, meg kell köszönnünk mennyei
Atyánknak, mert az a javunkra szolgál. Én nem hiszem, hogy ez lehetséges,
de még azt sem, hogy kívánatos. Az első tapasztalatunk a fájdalom. A
fájdalom nem lehet hatásos gyógyszer, ha örömként éljük át.
Amikor szomorúság sújt, vagy fájdalom ér, először is az a kísértésünk, hogy
elveszítsük az Istenbe vetett hitünket. Ezért az első tennivalónk az
legyen, hogy csendben maradunk. A csend az első ajándék. Amíg tántorgunk a
csapás súlya alatt, semmit se szóljunk.
Azután viszont, ha azt akarjuk, hogy a fegyelmezés elérje a kívánt hatást,
edződnünk kell általa. Olyan élménynek kell lennie amiből tanulunk. Ez
Isten szándéka vele, és mi nem kételkedhetünk abban, hogy Isten célja
szeretetből fakad.
Az edzettség nem automatikus módon történik, éppenúgy mint ahogy az
iskolába járás sem garantálja, hogy tanulunk is valamit. Vannak
keresztyének, akik sokat szenvedtek és keveset tanultak. Másokat meg úgy
megedzett Isten fegyelmezése, hogy "az igazság békességes gyümölcsét"
láthatja Isten és ember.
Lehetetlen megmondani, hogy közülünk kinek-kinek mit kell megtanulnia. A
szülők tudják, hogy milyen különbségek vannak gyermekeik között és e
különbségek szerint váltogatják a fegyelmezést. Csak Isten tudja, hogy
melyikőnknek mit kell tanulnia. Ő az az atya, aki a legjobban szeret
minket, és a legjobban tudja, hogy miben különbözünk egymástól.
Istennek számtalan gyermeke van, akik ma megköszönik atyjuknak mindazt,
amit a szomorúság, a veszteség és a csalódás óráiban tanultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése