E.W. Kenyon: Jézus csodálatos neve 4.rész

A név használata

Sokat segíthet nekünk, ha tanulmányozzuk a név jelentőségét az üdvösség tervében, és azt, hogy
milyen helyet foglal el a név a hívő keresztény életében. 

„Szülsz pedig fiat, és nevezed annak nevét Jézusnak, mert Ő szabadítja meg az Ő népét annak bűneiből. Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mát. 1:21,23)
Ez a név, Jézus, elválaszthatatlanul összekapcsolódott az üdvösséggel.
Milyen csodálatos hangzása van ennek a névnek a bűnbánó lélek számára.
„És nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (ApCsel. 4:12) 

Ez az egyetlen név, amin keresztül a bűnös közelíthet a hatalmas Atya Istenhez. Ez az egyetlen név,
ami meghallgatást ad számára, és ez az egyetlen név, ami felfedi számára Jézus közbenjárói szolgálatát.
„Megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevében.”
„Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében, a bűnöknek eltörlésére és veszitek a Szent Szellem ajándékát.”
Nekünk nemcsak üdvösségünk van a név által, hanem a hívő bele is keresztelkedik a névbe.
Ugyanabban a versben találjuk azt is, hogy mi nemcsak belekeresztelkedtünk a névbe, hanem a név
alapján fogjuk megkapni a Szent Szellem ajándékát.
Jézus azt is megengedte nekünk, hogy az imában használjuk az Ő nevét.
„És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Ján. 14:13–15)
„Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti
örömetek teljes legyen.” (Ján. 16:24)
Az ApCsel. 3:6-ban halljuk, amint Péter azt mondja: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem
amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Az emberek belekeresztelkednek a névbe, az emberek imádkoznak a névben, és ebben a névben a
bénák és magatehetetlenek felkelnek és járnak.
Az ApCsel. 16:18-ban látjuk, amint Pál apostol démont űz ki egy megszállott lányból; a lány
megszabadul, és ez az eset alapjaiban rázza meg Efézus városát.
Milyen hatalmas erőt jelent ez a név a mai egyház számára is!
„Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát. 18:20)
A gyülekezet ezt megtanulta hajdan; amikor összejöttek, mindig ebben a névben jöttek össze.
Milyen különös ámulat szállhatott a tanítványok szívére, amikor tudatára ébredtek annak, hogy az ő
kis összejöveteleik során ez a név a középpont, ami körül forog minden!
 

Imáikat ebben a névben mondták el, és ebben a névben gyógyultak meg a betegek, ebben a névben űzték ki a démonokat, és ebben a névben szállt le a Szent Szellem a hívőkre, ebben a névben imádták Istent; ebben a névben — az Ő távollévő Uruk nevében — végezte a korai egyház minden munkáját. 

A Kolosse 3:17-ből megtanulták, hogy mindent ebben névben tegyenek.
Az Efezus 5:20 alapján megtanulták, hogy mindenkor, mindenért hálát adjanak ebben a névben.
Az I. Korinthus 6:11-ből megtudták, hogy Isten megmosta, megszentelte és megigazította őket ebben a névben.
A Zsidó 13:15 alapján megtanulták, hogy vallást tegyenek az Ő nevéről.
A Jakab 5:14-ből megtanulták, hogy megkenjék a betegeket az Úr nevében.
Az I. János 3:23-ból megtudták: „Ez pedig az Ő parancsolata, hogy higgyünk az Ő fiának, a Jézus
Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nékünk.”
Az volt az új parancsolat, hogy szeressék egymást és higgyenek a névben.
Láthatjuk ebből, hogy azokban a korai napokban Jézus neve úgy áthatotta az egyház életének minden területét; olyan teret nyert gondolataikban, imáikban és prédikációjukban, ahogy az ma teljesen ismeretlen előttünk.
Az Úr nyissa meg szívünk szemeit, hogy megismerjük Isten dicsőségének azt a gazdagságát, ami el van rejtve ebben a névben.