5„Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” 9Nikodémus megkérdezte tőle: „Hogyan történhet meg mindez?” 10Jézus így válaszolt: „Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket. 12Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? 13Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. 14És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”
Magyarázat:

„Egy séta a jó levegőn nem tölti meg kegyelemmel a lelket, de amit az így nyert oxigén ad a testnek, az a kegyelem után a második legjobb dolog” – írta Spurgeon egy helyen. Ez a gondolata abban is segít, hogy a helyén tudjuk kezelni azt az ajándékot is, amit a minket körülvevő tiszta levegő jelent. 

Jézus ura az elemeknek, ura a levegőnek is. Volna-e erőnk az ő nevében tenni a levegő állapotának javulásáért? Például úgy, hogy autó helyett a közösségi közlekedést, biciklizést vagy gyaloglást választjuk, amikor csak lehet?
Akarunk-e úgy beszélni Jézusról egymással, mint akinek hatalmát meglátjuk az elemekben is? Merünk-e úgy beszélni róla másokkal, mint akiknek nem mindegy, hogy mi lesz a tiszta levegővel? A szél fú, ahova akar – mondja igénk.
Talán senkik sem várták úgy, hogy fújjon végre a szél, mint a londoniak 1952 decemberében. Ott akkor olyan sűrű volt a szmog, hogy a legrosszabb napokon a látótávolság tíz méter sem volt a városban, a közlekedés összeomlott, még a mentők sem tudtak közlekedni, az utcák kiürültek.
Öt nap után végre a szél kifújta a szennyezett levegőt Londonból.
Adja az Úr az ő Lelkének frissítő szelét, és tisztítsa meg a mi szívünk áporodott levegőjét is!

(Sinka Csaba)