A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Pt 3,13-17
13 De ki az, aki bántalmaz titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra?
14 De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek.
15 Ellenben az Urat, a Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet.
16 Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való jó magatartásotokat.
17 Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata.
"De ki az, aki bántalmazni fog titeket, ha buzgón igyekeztek a jóra?" (1Pt 3,13)
 Isten kegyelme csendessé és szerénnyé tesz bennünket, de szenvedélyessé is:
szenvedélyes igazságszeretővé. Isten kegyelme visszatart bennünket attól,
hogy hangoskodók és erőszakosak legyünk. Isten Lelke azonban igenis eltölt
minket buzgósággal aziránt, ami igaz.
A keresztyének erősen meg vannak győződve az igazságot, és a hamisságot
illetően. Nem elég, ha csak azon a véleményen vagyunk, hogy a bűn nem
fizetődik ki. Ez a tv-erkölcs. Határozottan az a meggyőződés éljen bennünk,
hogy az igazság örök osztalékkal fizet.
Ha hiszünk Istenben, bátran ki kell állnunk az igazságért. Ami csak igaz,
való és jó, az Istentől jön. Ezért az igazság, valóság és jóság keresése
tőle való. Általa megy végbe, és hozzá vezet. Miért legyünk hát félénkek,
ha magának Istennek az útján járunk?
Vannak fiúk és lányok, akik mélyen hallgatnak, amikor bűncselekmények
történnek az iskolában. Pedig aranyos kölkök. Hiszik, hogy a bűn nem
fizetődik ki. Azt viszont nem hiszik, hogy az igazságosság kifizetődik.
Még mindig rengeteg "becsületes állampolgár" van, akik nem vesznek részt
bűncselekményekben. Azt viszont nem hiszik, hogy az ő dolguk, hogy
keresztes hadjáratot indítsanak az igazságért.
A tisztességes, de hitetlen állampolgárok langymeleg magatartása még
érthető. Végtére is az a fő törekvésük, hogy saját dolgukkal törődjenek.
Eddig terjed érdeklődési körük. A keresztyéneket azonban más fából
faragták. Bennünket Isten szólított meg. Ő tette ránk kezét. Lelkét adta
belénk. Ha egyre csak langymelegek vagyunk, amikor igazságról és
hamisságról, valóságról és valótlanságról van szó, megtagadjuk Urunkat.
Isten azt akarja, hogy legyenek olyan emberek, és teremt is olyan
embereket, akik cselekszik az igazságot, mégpedig csak azért, mert az
igazság. És ha bántanak bennünket, miközben cselekedjük az igazságot,
tulajdonképpen nem bántalmaznak. Az egyetlen eset, amikor szenvedést okoz
nekünk a gonosz, az, ha gonoszt cselekszünk vagy ha nem vagyunk hajlandók
az igazságot cselekedni.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése