Hét témája: A testvérszeretet szépsége
Olvasmány: 1Thessz 4,9–11
„A testvéri szeretetről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában.
De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben, és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.”
Olvasmány: 1Thessz 4,9–11
Légy becsületes testvéreddel szemben, s ne élj vissza a jóságával!
De kérünk titeket, testvéreim, hogy egyre inkább gyarapodjatok ebben, és tartsátok becsületbeli dolognak, hogy csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát, és saját kezetekkel dolgozzatok, ahogyan elrendeltük nektek.”
Egyszerűnek hangzik, mégis nehezen tanuljuk meg,
hogy a gyülekezetben adni és elfogadni egyaránt tudni kell.
Vannak, akik rácsimpaszkodnak a gyülekezet erőforrásaira, és csak kapni, kapni, kapni akarnak, és úgy érzik, hogy minden jár nekik – gyakran olyan emberek is, akik tudnának dolgozni, csak nem akarnak. És vannak, akik csak adni akarnak, és méltóságon alulinak tartják, hogy elfogadjanak bármit is a gyülekezettől. Mindkét magatartásból meg kell térni.
Pál itt az előbbi típusba tartozókat figyelmezteti, hogy aki csak képes rá, az dolgozzon meg a saját eledeléért. A testvérek anyagi kihasználása nem szeretet, és „bosszút áll az Úr mindezekért” (6. v.).
Sokszor csak a nagy dolgokat tartjuk az érett hívőség jelének: a jeleket, az átütő erejű beszédet, a sok tudományt, az őrült pörgést a szolgálatban.
Lehet, hogy több szeretet és több értelem van azokban, akik csak „csendesen élnek és teszik a maguk dolgát”, mint azt gondoljuk?
Ha önhibádon kívül anyagi szükséget látsz, merj nyugodtan ráhagyatkozni a testvéreidre, Atyád rajtuk keresztül is adhat neked.
De szeresd és becsüld meg annyira őket, hogy nem élsz vissza a jóságukkal és a türelmükkel!
Vannak, akik rácsimpaszkodnak a gyülekezet erőforrásaira, és csak kapni, kapni, kapni akarnak, és úgy érzik, hogy minden jár nekik – gyakran olyan emberek is, akik tudnának dolgozni, csak nem akarnak. És vannak, akik csak adni akarnak, és méltóságon alulinak tartják, hogy elfogadjanak bármit is a gyülekezettől. Mindkét magatartásból meg kell térni.
Pál itt az előbbi típusba tartozókat figyelmezteti, hogy aki csak képes rá, az dolgozzon meg a saját eledeléért. A testvérek anyagi kihasználása nem szeretet, és „bosszút áll az Úr mindezekért” (6. v.).
Sokszor csak a nagy dolgokat tartjuk az érett hívőség jelének: a jeleket, az átütő erejű beszédet, a sok tudományt, az őrült pörgést a szolgálatban.
Lehet, hogy több szeretet és több értelem van azokban, akik csak „csendesen élnek és teszik a maguk dolgát”, mint azt gondoljuk?
Ha önhibádon kívül anyagi szükséget látsz, merj nyugodtan ráhagyatkozni a testvéreidre, Atyád rajtuk keresztül is adhat neked.
De szeresd és becsüld meg annyira őket, hogy nem élsz vissza a jóságukkal és a türelmükkel!
(Nemeshegyi-Horváth Anna)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése