"Mikor Illés ezt hallotta, befedte az arcát palástjával és kimenve megállt a barlang ajtajában."
l.Kir. 19,13
Isten megjelenése nagy hatást gyakorolt Illésre.
Isten világosság. Olyan Ő, mint a nap. Emberszem nem tekinthet Rá, mert megvakul. Illésnek is el kellett borítania szemét palástjával.
Isten megjelenésének ez a hatása már előbb is megvolt. Amikor Isten a Sínai-hegyen megjelent a felhőben, mennydörgött, villámlott, sötét felhő volt a hegyen, és erős kürtzengés hallatszott. Megijedt az egész nép. (2.Móz 19,16)
"Olyan rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is ezt mondta: Megijedtem és remegek". (Zsid.12,21)
Amikor Ézsaiás látta az Urat magas királyi trónon, ezt kiáltotta: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok".
Minden igazi igehirdetés elsősorban is mély és szent félelmet ébreszt a szent Isten előtt. Mielőtt János így szólhatott: "Íme Istennek ama Báránya"! - Istennek a nép között úgy kellett munkálkodnia, mint a vihar, földrengés és tűz.
Isten megjelenésében mégis van valami bátorító. Illés kilép a barlangból, hogy közeledjék ahhoz, akivel a halk és szelíd hangban találkozott. A gyöngéd suttogás hívta elő a prófétát.
Ez a kettős hatás különösképpen a keresztről szóló igehirdetésben mutatkozik meg. Először azt látjuk meg itt, hogy mi mit érdemeltünk. Minket kellett volna megkötözni, megostorozni, keresztre feszíteni és pokolra vetni.
Amikor erre rádöbben a bűnös, akkor így szól hozzá Isten: Nem te! Íme, az Isten Báránya került oda, aki elveszi a világ bűneit. - Eltakarjuk arcunkat alázattal és félelemmel, és mégis bátorságot nyerünk Hozzá menni. Irgalma bátorságot ad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése