"Ezt mondom az Úrnak: én Uram vagy te.
"
(Zsoltár 16, 2)
Ez az Ige az első parancsolat - Én vagyok
az Úr, a te Istened - csodálatos visszhangja.
Istenének szava mélyen behatolt Dávid lelkébe
s most e nagyszerű hitvallás szavaival visszaadja
azt az Úrnak. Sok lélekben egyszerűen "hever"
Isten Igéje. Lerakódik bennünk, mint valami
holt anyag. Ha azonban életté válik bennünk,
akkor az Ige, amit hallottunk, mint vallomás és
bizonyságtétel kerül felszínre. Ez a
különbség a csak megszokásból hallgatók
és az élő lelkű hallgatók között.
A zsoltáríró nem tudott hallgatni, mert Isten
naggyá, sőt mindenné lett a számára.
Az isteni kijelentés a kegyelemben és irgalmasságban
való gazdagságával megnyerte Dávid
szívét. Egészen különös kegyelmi
megtapasztalás volt mögötte. Túláradó,
hálás örömmel kiáltja: "igen,
te vagy az Isten és rajtad kívül nincs szabadító!
Te vagy az én mindenem." Ezt mondotta Istenének
és ezzel a vele való szövetséget megszilárdította.
Dávid a fenti megnyilatkozásával Istent
egyedüli és feltétlen Urának ismerte
el, teljesen átadta és elkötelezte magát
neki. Így szól Dávid: "Ezt mondom"
- és nem azt fejezi ki, hogy ezt mondtam valamikor. Ezzel
azt akarja hangsúlyozni, hogy ezt mondom most és
emellett maradok. Ezt többé nem lehet megmásítani.
- Amikor Pál apostol háromszor könyörgött
az Úrnak, hogy szabadítsa meg őt fájdalmas
szenvedéseitől, akkor olyan választ kapott
felülről, amely nem felelt meg az ő vágyakozó
imádságának, de amelyről világosan
tudta, hogy most már mindig így maradnak nála
a dolgok. "Az Úr szólt így hozzám"
és ezt nem lehet egyszerűen lerázni magunkról
(2 Kor 12, 9).
Vajon tudsz-e te is ilyen teljes átadásról?
Átadtad-e már neki a kizárólagos rendelkezési
jogot önmagad és életed felett? Tersteegen,
sok lelki ének híres szerzője, életének
egy ilyen megszentelt órájában belekarcolt
késheggyel a saját karjába és kiserkenő
vérével örök tulajdonul elkötelezte
magát az Úrnak. De a dolog nem ilyen külsőségeken
fordul meg. Nem ez a lényeges. Egyszer azonban teljes és
kizárólagos kapcsolatra kell jutnod az Úrral.
Szívünk jégkérgének végre
le kell teljesen olvadni és el kell tűnjön az
utolsó ellenállás is. Ha viszont az Úrral
való szövetséget megkötöttük,
akkor Ő szavunkon fog minket és nem enged el többé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése