“Mert az ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságnak árául sokakért.”
(Márk 10:45)
Jézus Krisztus élete volt a legnemesebb élet, amelyet valaha is csak megéltek. Egyetlen
földi király sem tudott ilyen ragyogó, ennyire valóságos királyi
fenséget elérni, mint Ő. Nincs egyetlen hős sem a csatamezőkön, aki
olyan dicső hőstetteket hajtott volna végre, mint azok a tettek,
melyeket a Názáreti Ács keze vitt véghez!
Mi
volt hát az Ő életének vezérlő lelkülete? Ugye, hogy a szolgálat? “Nem,
hogy Neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon” – ez volt az Ő összes
gyönyörű évének mottója! Teljes mértékben másokért élt. Krisztus magára
soha nem gondolt, sem a legkisebb tettet nem hajtotta végre saját
magáért. S végül pedig tulajdon vérét ontotta – szolgálata összes
cselekedetének legnagyszerűbbjeként.
Nem
kellene-e megtanulnunk hát a mi Urunk példájából, hogy a legigazabb
élet e világon az, ha saját magunkról megfeledkezve szeretetben járunk?
Ha bárhol önzőség van, az elrontja és tönkreteszi a legértékesebb tettek
szépségét is. Kell, hogy Krisztus lelkülete legyen bennünk – és akkor
az életünk krisztusi lesz!
“Nektek példát hagyván, hogy az Ő nyomdokait kövessétek.” 1 Péter 2:21
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése