„Ha azt mondanám, a sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság. A sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.” - Zsoltárok 139: 11-12.
Pedig néha de szeretnénk elbújni Isten elől. Ugyanúgy, ahogyan a szüleink elől annak idején, amikor valami csínyt követtünk el. Érdekes, de még őket sem lehetett megtéveszteni.
Emlékszel erre? ’Kislányom/kisfiam, hadd nézzem, nem puha-e az orrod! Mert ha igen, akkor bizony hazudtál!’ Valahogy mindig átláttak rajtunk. Vajon honnan tudták, hogy valami rosszban sántikálunk?
Isten elől pláne nem lehet elrejtőzni. Nem mondhatod, hogy „Uram, kérlek, most egy kicsit foglalkozz más bolygók gondjával, amíg megcsalom a felségemet!” Vagy „Uram, kicsit pletykálni szeretnék, átmennél addig a másik városba?” Isten mindent lát, figyel téged, néha szomorúan, máskor örvendezve.
Milyen jó, hogy könnyeinkkel, fájdalmunkkal, bánatunkkal, szomorúságunkkal sem kell, és nem lehet elbújni előle. Sem a tenger túlpartjára, sem az éjszaka sötétjébe. Ott van melletted. Együtt sír veled. Letörli a könnyedet. Együttérzéséről biztosít.
Jó tudni, hogy nekünk olyan Atyánk van, aki mérhetetlenül gyűlöli a bűnt, amit elkövetünk, de ugyanilyen mérhetetlenül szeret minket, bűnösöket. Megfedd, megdorgál, mert fontosak vagyunk számára. Szeretné, ha kiábrázolódna bennünk Krisztus jelleme.
Tehát, ha bűnt követtél el, nem a legjobb megoldás a bújócska. Sokkal célravezetőbb, ha bevallod, és segítségével elhagyod.
És milyen jó az is, hogy gondjaiddal, szomorúságoddal nem kell sarokba vonulnod. Határtalanul együtt érez veled, megvigasztal és bátorít.
Légy felszabadultan boldog, hiszen megtalált. Nem kell egyedül roskadnod sem a bűnöd súlya alatt, sem a nehézségeddel. Sőt, örömödet is megoszthatod Vele. Örülj, hogy többé nem kell bújócskáznod, bátran elmondhatsz neki bármit, mert feltétel nélkül szeret téged!
Bejegyezte: Gyürüs Panni
Emlékszel erre? ’Kislányom/kisfiam, hadd nézzem, nem puha-e az orrod! Mert ha igen, akkor bizony hazudtál!’ Valahogy mindig átláttak rajtunk. Vajon honnan tudták, hogy valami rosszban sántikálunk?
Isten elől pláne nem lehet elrejtőzni. Nem mondhatod, hogy „Uram, kérlek, most egy kicsit foglalkozz más bolygók gondjával, amíg megcsalom a felségemet!” Vagy „Uram, kicsit pletykálni szeretnék, átmennél addig a másik városba?” Isten mindent lát, figyel téged, néha szomorúan, máskor örvendezve.
Milyen jó, hogy könnyeinkkel, fájdalmunkkal, bánatunkkal, szomorúságunkkal sem kell, és nem lehet elbújni előle. Sem a tenger túlpartjára, sem az éjszaka sötétjébe. Ott van melletted. Együtt sír veled. Letörli a könnyedet. Együttérzéséről biztosít.
Jó tudni, hogy nekünk olyan Atyánk van, aki mérhetetlenül gyűlöli a bűnt, amit elkövetünk, de ugyanilyen mérhetetlenül szeret minket, bűnösöket. Megfedd, megdorgál, mert fontosak vagyunk számára. Szeretné, ha kiábrázolódna bennünk Krisztus jelleme.
Tehát, ha bűnt követtél el, nem a legjobb megoldás a bújócska. Sokkal célravezetőbb, ha bevallod, és segítségével elhagyod.
És milyen jó az is, hogy gondjaiddal, szomorúságoddal nem kell sarokba vonulnod. Határtalanul együtt érez veled, megvigasztal és bátorít.
Légy felszabadultan boldog, hiszen megtalált. Nem kell egyedül roskadnod sem a bűnöd súlya alatt, sem a nehézségeddel. Sőt, örömödet is megoszthatod Vele. Örülj, hogy többé nem kell bújócskáznod, bátran elmondhatsz neki bármit, mert feltétel nélkül szeret téged!
Bejegyezte: Gyürüs Panni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése