Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

József küldött apjának tíz szamarat egyiptomi kincsekkel megterhelve... S Jákob ezt mondta: Elég nékem, hogy József, az én fiam még él...      l.Móz 45,23. 28

Karácsonykor ajándékokat kaptunk. Különösen az esett jól, ahogy a gyerekek örültek vágyaik beteljesedésének. Karácsonykor azonban nem szabad megállnunk a földi ajándékoknál! -Igénk egyedülálló ajándékozásról számol be. József, Jákob halottnak vélt fia, tíz szamarat küld apjának Egyiptom válogatott drágaságaival megrakva. Milyen kincsek lehettek ezek? A Szentírás nem beszél róla, de beszél arról, hogy mit mondott Jákob, amikor látta a nagy halom ajándékot. S nem ezt mondta: "Nézzétek ezeket a gyönyörű egyiptomi ruhákat! Micsoda gyönyörűek ezek az arany tálak, ezek a drágagyöngyök és fejdíszek!" Nem. Erről egy szó sincs a Bibliában. Jákob ezt kiáltja: "Elég nékem, hogy az én fiam, József még él." Mit számít nekem a sok ajándék! Megyek, hogy Józsefet megláthassam és örülhessek neki. Hasonlónak kell lenni a keresztyének szívének karácsonykor. Jóllehet nem kapunk tíz szamarat kincsekkel megrakva, hanem csupán valami csekélységet. De a fontos: oda tudunk-e sietni a földi ajándékoktól Isten ajándékához?! Elmondhatjuk-e Jákobbal: Elég ez nekem?! - Jézus, az igazi karácsonyi ajándék sokkal gazdagabbá tesz bennünket, mint amilyen Jákob lett a kincsekkel és fia viszontlátásának örömével. A halálban csak el kellett válnia tőle. Az Úrban való öröm az egyedül maradandó, igazi, örök öröm! Él ez a szívedben?