"...szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig"
(Jn 13,1)
|
Ez a tény alapjában véve ígéret, hiszen az Úr ma is az, aki egykor volt, és Ő ma is úgy szereti az övéit, mint egykor tanítványait - és ez mindig is így lesz.
Szerette őket - és ez volt a csoda! Hogy Ő szerette az embert valaha is, az a legnagyobb csoda. Ugyan, mi szeretnivaló volt azokban a szegény tanítványokban, és mi szeretnivaló van bennem? De ha egyszer megszeretett, akkor lényéből kifolyólag állhatatos marad a szeretetben. Szeretetből nevezi a hívőket "az övéi"-nek - és milyen kitüntető cím ez! Vérén vásárolta meg és drága kincsének vallja őket. Mivel az övéi lettek, soha nem hagyja el őket. Mivel szeretett gyermekeivé lettek, soha nem szűnik meg szeretni őket. Téged sem szűnik meg szeretni soha. "Mindvégig" szerette őket - tehát egészen haláláig a szeretet uralkodott szívében. De ez a szó azt is jelenti, hogy mindhalálig, azaz a lehető legnagyobb szeretettel. Ennél jobban nem szerethette volna őket, hiszen Önmagát adta értünk. Más fordításban így olvassuk: tökéletesen a végcélig. Bizony, tökéletes szeretettel árasztotta el őket, amelyben nem volt semmi fogyatkozás, semmi ellenkezés, semmi meggondolatlanság, semmi hűtlenség, semmi fenntartás. Ilyen szeretet Jézus Krisztus szeretete népe minden egyes gyermeke iránt. Magasztaljuk hát szeretetét zengedező énekkel! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése