2016. december 28., szerda

Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében- TIZENKÉT ÉVES JÉZUS


A mai napon olvasandó igeszakasz: Lk 2,41-52
41 Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között.45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: "Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged."49 Mire ő így válaszolt: "Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?" 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben. 



"Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem? ... Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében."

(Lk 2,49.51)


Az évenkénti jeruzsálemi utazás minden bizonnyal egyike volt a Galileában élő zsidók élete fénypontjainak. Természetesen gyalog utaztak, és egy nagy csoportban. Bizonyára sokat is énekeltek. A Zsoltárok könyvében van egy erre a célra szolgáló énekgyűjtemény, a jeruzsálemi zarándokok énekei (Zsolt 120-134).
Jeruzsálemben ünnepelték meg a páskát (azaz a zsidóság húsvétját. A ford. megj.), és visszatértek Názáretbe. De három nappal az elindulásuk után Jézus még mindig a rabbik lábainál ült, a templomudvarban. Ő volt a figyelem középpontjában: "És mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein."
Amikor aggódó szülei megtalálták őt, Mária megkérdezte - szelíd szemrehányással -, hogy miért okozott nekik oly sok gondot. És akkor mondta Jézus ezt a kijelentésszerű választ: "Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?"
Tehát a mi Megváltónk tizenkét éves korában tudta már, hogy különleges kötelezettségei vannak Istennel, mint az ő Atyjával szemben. Azt azonban lehetetlen megmondani, hogy mennyire ismerte az Istennel való valóságos kapcsolatát és az Atyának az ő életére vonatkozó akaratát.
Mária jól megjegyezte Jézus szavait. Minden bizonnyal félelem és öröm között élt, amikor figyelemmel kísérte fiának és Megváltójának életét. Tizenkét évvel korábban egy olyan himnuszt énekelt, amelyik hasonlított Annáéra. Talán most arra gondolt, hogy ha Annának oda kellett adnia az ő Sámuelét az Úr szolgálatára, akkor ő sem tarthatja vissza az ő Jézusát.
Jézus tökéletesen emberi volt. Szülei ismerték fiuk születésének titkát, de akkor még senki más nem sejthette, hogy ő Isten Fia is.
Nem szabad hogy felzaklasson bennünket a felismerés: egykor Jézus lelkes, tehetséges, de mégis közönséges zsidó fiú volt. Végül is nem azért jött ő, hogy emberfeletti emberré, hanem hogy tökéletesen emberivé tegyen bennünket. Jézus munkájának az eredménye az, hogy ma sok közönséges emberi lény van, akik boldogan szolgálják mennyei Atyjukat. És ezek közül néhányan még csak tizenkét évesek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése