Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Anna odaállott..., hálát adott az Úrnak és szólott Jézus felől mindazoknak, akik Jeruzsálemben a megváltást várták."      Lk 2,38

Azok között, akik a gyermek Jézus körül voltak, egyike a legáldottabbaknak Anna. Ő tűrő, imádkozó és bizonyságtevő asszony volt. Isten nehéz életúton vezette. Hét évi házasság után elvesztette férjét. Nehéz sorsát csak az özvegyek tudják igazán megérteni. Ez a fájdalom arra indíthatta volna Annát, hogy perbe szálljon Istennel és hátat fordítson Neki. Ő azonban még inkább Istenhez fordult. Nem keserű ember lett belőle, hanem áldott, szenvedések által megpróbált tűrő és imádkozó ember. Emberi támaszát elvesztette. Özvegyi járadék nem volt még abban az időben. Anna azonban ismerte az árvák és özvegyek Atyját. Előtte öntötte ki a szívét. Kedvelt tartózkodási helye a templom volt, az a hely, ahol Isten közelségét érezte. Itt töltötte el élete idejének javát. Az Istennel való rejtett együttlétben találta legnagyobb boldogságát, miután a földi boldogság elvétetett tőle. Olyan örömöt nyert így, amely nagyobb minden családi örömnél. Ki mérhetné fel azt az áldást, amit nyert az évek során Anna az imádkozásnak ezen a csendes helyén! Minden világi élvezet és öröm szánalmas dolog volt ehhez képest. Végül úgy látjuk Annát, mint bizonyságtevőt. Az az áldás, amit Isten csendes elrejtettségben ad, nyilvánvalóvá szokott válni. Az öreg Simeonhoz odalépett Anna, hogy Istent magasztalja a gyermek Jézusért. Aztán elment Jeruzsálembe azokhoz, akik az eljövendő váltság után sóvárogtak, s elmondta nekik a jó hírt, hogy az Üdvözítő megszületett. - Az az öröm, ami Annát betöltötte, mindnyájunké lehet, s aki ezt megismeri, annak ajkán túlárad Jézus dicsérete.