| 1 Történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet. 2 Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó. | | 3 Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják. 4 Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségéből való volt, | | 5 hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. 6 És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, 7 és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. |
|
 Emberek millióival szerte e világon ma arra emlékezünk, hogy Isten megmutatta nekünk szeretetét. Most hát csatlakozzunk a hálás emberek seregéhez, és mondjuk el Istennek: "Köszönjük neked, mennyei Atyánk, hogy Jézus Krisztusban megajándékoztál minket. Köszönjük, hogy elmondtad nekünk, mennyire szeretsz bennünket."
Isten szeretete a világra irányul. "Mert úgy szerette Isten a világot..." A "világ" azt jelenti, hogy valamennyi ember. Isten ajándékát nem korlátozhatom önmagamra, családomra vagy népemre. "Úgy szerette Isten a világot..."
Isten szeretett, ezért hát adott. Lehet adni szeretet nélkül, de lehetetlen szeretni anélkül, hogy adnánk.
Isten az ő Fiát, az ő egyszülött vagyis egyetlen Fiát adta. Ennyire szeretett bennünket. Abban, hogy adta az ő Fiát, Isten szeretete jelentetett ki. Gondosan kell olvasnunk a történetet, és teljes szívünkből el kell hinnünk. Egy Gyermek született Betlehemben. Ebben a Gyermekben Isten megmutatta, hogy mennyire szeret minket, mert ez a Gyermek Isten Fia volt.
Semmi más nem tud bennünket meggyőzni Isten szeretetéről. Lehet, hogy ezen a karácsonyon jóindulat vesz körül, és jó dolgok történnek veled, de mindig van elég boldogtalanság, amely felteteti velünk a kérdést, hogy Isten csakugyan szereti-e a világot. Isten szeretetét azonban mi nem abból tudjuk meg, hogy rátekintünk az ajándékokra, amelyek az asztalunkon vannak, hanem hogy rátekintünk az ő ajándékára, aki az istállóban van. Szeretetének bizonyítékaként Isten odaadott mindent, ami adnivalója van. Az mind benne van ebben a Gyermekben, bepólyálva és befektetve a jászol-bölcsőbe.
Isten Fia nekünk "adatott". Most hát "a miénk" lehet ő. Térdeinken kell megközelítenünk, és így kell elfogadnunk őt. "Elfogadhatjuk" Jézust. Kérlek, ne utasítsd vissza azt, amit Isten szeretete készített el.
Ezernyi nyelv sem képes leírni ennek az ajándéknak a gazdag voltát. "Aki hisz őbenne, nem vész el, hanem örök élete van." Ajándékában magát az Ajándékozót kapjuk meg. Betlehemben a mi Istenünkkel találkozunk. Jézusban életünk van.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése