Varga László: Isten asztaláról

"A pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr."      Lukács 2,15

Betlehem mezején felriadtak a pásztorok. Valami olyant hallottak, amihez nem voltak hozzászokva. Tudtak ők a Messiásról, de hogy valósággal eljött volna, az nemcsak olyan mese, amiről az öregek évszázadok óta beszélnek? Nem valószínű, még akkor sem, ha angyali üzenet szól róla. De érdemesnek tartották utánanézni a dolognak. Néha mi is hallunk egy jó igehirdetést, felmerül bennünk a vágy: valóban élni kellene keresztyénségünket, de legtöbbször annyiban maradunk. A döntő szó ebben az igében: Menjünk el egészen Betlehemig! Nézzünk utána alaposan! Ne elégedjünk meg azzal, hogy néha jólesik angyali szót hallani. Ha tényleg igaz az ige mondanivalója, az nem tréfa, attól az életünk függhet. Ha nem, ne foglalkozzunk vele! De a kérdés sokkal fontosabb annál, mint hogy félúton, néhány gondolattal, néhány futó imával túltegyük magunkat rajta.

Jó Istenünk, nemcsak a pásztoroknak, nekünk is szól az üzenet: üdvözítő született annak idején Betlehemben, s ez az üdvözítő ma is él és üdvösségre vár minket. Hihetetlen, hogy engem üdvözítő vár, és én ezt nem veszem halálosan komolyan. De olyan régen, annyiszor hallottam gyermekkorom óta, és az életemben nem változott semmi, igen megszoktam ezt az üzenetet. Beleszürkült rohanó életem szürkeségébe. Csak te tudod, Uram, megmozdítani begyepesedett lelkemet, félig elveszett félhitemet, hogy nézzek utána alaposan, hogy jussak el Betlehemig, élő Krisztusomig, és fogadjam el Tőle boldogító, megnyugtató, örök életet adó üdvösségemet. Tedd meg, Uram, mozdíts meg engem, ne engedj megtorpanni félhittel, félúton! Tudom, nincs fél-üdvösség, azt vagy megkapom, vagy elpusztulok. Ha hívsz, azt jelenti, rám is vársz. Add, hogy megtaláljalak! Ámen.