Hét témája: Karácsony, reménység
Olvasmány: 1Sám 7,1–12 
Nem meddő dolog visszatekinteni, mert lendületet adhat az előrenézéshez.
Magyarázat
Egészen bizonyos, hogy aki az idei év utolsó napját is megérte – és reménység szerint hamarosan megkezdi a következőt –, nem saját rendíthetetlenségének köszönheti, hanem az Úr oltalmának, segítségének. Bár Megváltónkkal való viszonyunkat és a jövőre irányuló szent reménységünket tekintve minden egyes nap egyforma, jót tesz a lelkünknek egy-egy megkülönböztetett ünnep, évforduló.
„Ekkor elmentek a kirjat-jeárimiak, elvitték az ÚR ládáját, és bevitték Abinádáb házába, a magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig fölszentelték, hogy őrizze az ÚR ládáját.
Izráel legyőzi a filiszteusokat
Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárimban volt, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott az ÚR után. Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni az ÚRhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat. Ragaszkodjatok szívből az ÚRhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből. Akkor eltávolították Izráel fiai a Baalokat és Astartékat, és egyedül az ÚRnak szolgáltak. Majd ezt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek az ÚRhoz. Összegyűltek tehát Micpában, vizet merítettek, és kiöntötték az ÚR előtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk az ÚR ellen! Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiainak Micpában. A filiszteusok azonban meghallották, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpába, azért fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen. Amikor ezt meghallották Izráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt, és ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, az ÚRhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből! Sámuel fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul az ÚRnak. És Sámuel az ÚRhoz kiáltott Izráelért, az ÚR pedig meghallgatta. Mialatt Sámuel az égőáldozatot mutatta be, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. Az ÚR azonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, és úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől. Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözték a filiszteusokat, és vágták őket egészen Bétkárig. Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpa és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: Mindeddig megsegített bennünket az ÚR!”
Magyarázat
Egészen bizonyos, hogy aki az idei év utolsó napját is megérte – és reménység szerint hamarosan megkezdi a következőt –, nem saját rendíthetetlenségének köszönheti, hanem az Úr oltalmának, segítségének. Bár Megváltónkkal való viszonyunkat és a jövőre irányuló szent reménységünket tekintve minden egyes nap egyforma, jót tesz a lelkünknek egy-egy megkülönböztetett ünnep, évforduló.
Nem jó, ha lelketlen monotonitással éljük napjainkat. Tanácsosabb olykor megállni, visszatekinteni, erőt meríteni, elmerengeni, értékelni, okulni. ű
Remek alkalom erre – még ha nem is kifejezetten bibliai eredetű ünnep – az óév-újév fordulója.
Találó ilyenkor kölcsönvenni Sámuel idézett szavait, és képzeletben hasonlóképpen oszlopot állítani.
Jóllehet, talán nem háborús győzelem után állunk, de különféle csatákról/csatározásokról valószínűleg mindenki be tud számolni az elmúlt tizenkét hónapból. Egy kőoszlop időtálló emlék.
Arra is kiválóan alkalmas, hogy korábbi évek sikereire, áldásaira emlékeztessen – ha netán a közelmúltról egyelőre nem sikerül hálás szavakat megfogalmazni. Szabad tehát korábbra is visszatekinteni, hátha vannak ott dicsőbb időszakokban emelt emlékoszlopok.
(Várady Endre)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése