(Jel 2:7)
Az Éden a Földön maradt, hosszú idővel azután is, hogy gyönyörű ösvényeiről Isten elűzte az első emberpárt. Az elbukott emberiség még sokáig nézhette az ártatlanság hazáját. Bejáratát angyalőrök zárták el. A Paradicsom kérubok által őrzött kapujánál megmutatkozott Isten dicsősége. Ádám és fiai ide jöttek Isten tiszteletére. Itt fogadták meg újólag, hogy engedelmeskedni fognak a törvénynek, amelynek megszegése miatt kellett az Édent
elhagyniuk.
Amikor a bűn özöne elárasztotta a világot, és az embert a gonoszsága miatt özönvíz pusztította el, az a kéz, amely az Édent ültette, elvitte azt a Földről. A végső helyreállításkor azonban, amikor Isten „új eget és új földet” (Jel 21:1) teremt, dicsőbb díszbe fogja az Édent öltöztetni, mint amilyen kezdetben volt.
Akkor azok, akik megtartották Isten parancsolatait, halhatatlanul fognak az élet fája alá lépni, a bűntelen világok lakói abban a gyönyörű kertben a végtelen korszakokon át szemlélni fogják Isten tökéletes teremtői művének egy darabját, azt, amelyet a bűn átka nem érintett; ízelítőt abból, amivé a Föld lehetett volna, ha az ember a Teremtő dicső tervét betöltötte volna.
(Patriarchs and Prophets 62.)
Ádám visszakapja korábbi birodalmát. Elragadtatással tekint a fákra, amelyekben egykor gyönyörködött. Ártatlan és boldog korában ő szedte le róluk a gyümölcsöt. Látja a szőlőt, amelyet ő ápolt, a virágokat, amelyeket egykor oly szívesen gondozott. Értelme felfogja, hogy valóság az, amit lát; hogy ez a kert tényleg a helyreállított Éden.
(The Great Controversy 648.)
A rég elvesztett Édenbe, az élet fájához visszavitt üdvözültek növekedni fognak, mígnem elérik kezdetben kapott méltóságteljes magasságukat. A bűn átkának utolsó maradványa is eltűnik, és Krisztus hű gyermekei „az Úrnak, a mi Istenünknek” szépségét fogják viselni, és testben, lélekben, értelemben Uruk tökéletes hasonmását fogják tükrözni. Ó, sokat emlegetett, régóta remélt, türelmetlenül várt, de igazán soha meg nem értett, csodálatos üdvösség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése