Napi áhítat- Reménység a nincstelenségben

Hét témája: Karácsony, reménység 

Olvasmány: Jób 5               


Jézus nélkül semmid sincs; vele minden a tiéd – ami számít.

„Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. Aratását, melyet tövisek közül vett ki, megeszi az éhező, vagyona után liheg a szomjazó. Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. De én az Istenhez fordulok, Istenre bízom ügyemet, aki hatalmas dolgokat művel, kikutathatatlanul, csodás dolgokat, megszámlálhatatlanul. Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. Meghiúsítja a ravaszok terveit, nem alkot kezük maradandót. Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők tanácsa megdől. Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. Nevetsz a pusztuláson és éhségen, nem kell félned a föld vadjaitól, mert a mező kövei is szövetségeseid, a mezei vadak is kibékülnek veled. Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva, nem lesz benne vétek. Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be. Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!”

Magyarázat

A fuldokló az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodik, a koldus minden fillér alamizsnának örül, a sivatagban tévelygő életét egy korty víz is meghosszabbítja. A reménységet könnyű táplálni. A semmihez képest a kevés is sok.
A jóbi vallomásban nincstelenség címén nem a szegénység a hangsúlyos, így a reménység nem az anyagi kompenzációra vonatkozik. A szakaszban jellemző a szegény és gazdag, gyenge és erős, tisztesség és csalárdság szembeállítása. Nem a meggazdagodás reménységébe kapaszkodik a kisemmizett, hanem a jog- és igazságszolgáltatás ígéretébe. Nagyobb elégtétel ez bárminél. 

Ugyanígy kell értelmeznünk Jézus szavait is: 

„azért jöttem, hogy életük legyen, sőt, bőségben éljenek” (Jn 10,10). 

Jézus nem a földi bőségbe vetett reménységre hív. Életet kínál, de minden életformánál minőségibbet, tartalmasabbat, értékesebbet. Az elnyomott nincs kisegítve földi javak pótlásával, hiszen kifosztója abból is kiforgatja. Többet ér az oltalommal és igazsággal. Az Úr a kicsik pártfogója, a gyengék támasza. Az ember Jézus bemutatta empátiáját és szabadító hatalmát. Ebben érdemes reménykedni, mert valódi kiutat kínál.
(Várady Endre)