Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Halálunk napjára vagy az Úr napjára

"Bizony hamar eljövök. Ámen, Jövel, Uram Jézus! " (Jelenések 22, 20)   Hívő őseink valamikor komolyan és buzgón készültek arra, hogy boldog haláluk legyen. Korunk életvidám nemzedéke, amely csak az ideigvalókban leli örömét, kiveri fejéből a halálnak még a gondolatát is. De Isten gyermekei Mózessel, Isten emberével együtt így imádkoznak: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk" és ne értelmetlenül éljünk. Számoljunk azzal, hogy életünk rövid, nehogy a legfőbb dolgot elmulasszuk. Legyen gondunk arra, hogy békességben térhessünk haza. Még sokkal inkább kell hogy betöltse lelkünket Jézus megjelenésének várása és erre a páratlanul örvendetes napra való felkészülés. A régiek az utolsó ítéletre vártak, amit az Úr tart majd, ha eljön. Jézusnak, mint királynak és vőlegénynek a visszajövetelével kapcsolatban nemigen volt lelki látásuk. Jézus ezeréves földi királyságáról hallgattak, mert azt a rajongók nemegyszer maguk akarták megvalósítani. Az Úr napja nekik a harag és borzalom napja volt. Valóban az lesz az Úr ellenségeinek a számára és akik megvetik Őt. Akik azonban az Úr Jézushoz ragaszkodnak és menyasszonyi szeretetben összekapcsolódtak vele, azoknak ez a nap a világosság és az öröm napja lesz. Akkor érkezett el a teljes váltságuk. János apostol hallja a nagy sereg hangját, mint "sok víz zúgását és mint erős mennydörgés zengését, ezt a szózatot: Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható!" (Jel 19. 6). Kezdődik a felüdülés ideje az Úrnak színétől (Csel 3, 19). "Örüljünk és örvendezzünk, adjunk neki dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzője!" Hazaviszi menyasszonyát az atyai házba. Tagjaival már össze volt kapcsolva, amióta eljegyezte őket és azok egész lelkükkel igent mondtak neki. De csak hitben, lélekben voltak kapcsolatban mennyei vőlegényükkel, nem látásban. És most a megromlott földi test átváltozik elmúlhatatlan szépségű, dicsőséges testté. Örökre az Úrnál lehetnek. Elérkezett az ezeréves menyegző, a nagy páskaünnep, a minden földi szenvedéstől, valamint az Istennel ellenséges világ nyomásátol való teljes megváltás (Lk 22, 18). Ne elsősorban halálunk napjára, hanem erre a nagy, dicsőséges napra, Krisztus megjelenésének napjára tekintsünk és készüljünk fel!