Varga László: Isten asztaláról

"Viseljétek el egymást szeretettel..."      Efezus 4,2

Fel kellene írni minden család, minden munkahely, de még a parlamentek falára is. Egyike a Szentírás leggyakorlatibb utasításainak. Erre is való a szeretet. Hiába unják az emberek a szeretet emlegetését, olyan az, mint az ételben a só, nélküle minden ízetlen. Akkor unják meg egymást a házastársak, akkor képtelenek egymás rigolyáit elviselni, amikor kihűl a szeretetük. Fiatal szerelmesek szeretni valónak találják ugyanazokat a rigolyákat. Ha szeretettel dolgoznak együtt a munkatársak, jó hangulatban oldják meg még a nehezebb kérdéseket is. Anélkül a társak legkisebb rossz szokása, egy fütyülés munka közben, egy véletlen megjegyzés azonnal felborzolja a kedélyeket. Így elviselhetetlenné válik maga a társas élet. Bűnös létünkben olyanok vagyunk, mint a sündisznó. Mindnyájunknak megvannak a maga tüskéi. A szeretet lesimítja, a szeretet hiánya védekezésre állítja ezeket a tüskéket. Hiába menekülünk a mások tüskéi elől, amíg a magunkéi szúrnak. Nincs más megoldás, ha kénytelenek vagyunk együtt élni másokkal, el kell viselnünk egymást. Lehet kényszerből, de az nagyon kellemetlen. Lehet szeretettel, és könnyűvé válik. Itt is, mint mindenütt, Krisztus módszere adja az egyetlen lehetőségét a boldog közösségi élethez.

Istenem, jó Atyám, Te állítottál egymás mellé bennünket. Egymáshoz illő segítőtársnak teremtettél, s amíg azok tudunk lenni, boldog a közösségi életünk. Bizony még a családban is elég nehéz egymás rigolyáit, szeszélyeit elviselni, különösen a mostani ideges, kapkodó életben. Adj nekünk olyan belső csendességet, melyet nem tud áttörni a külső élet zűrzavara! Segíts, hogy ne vigyük haza a munkahelyek, a rossz közösségek rossz hangulatát! És ha mégse sikerül, add meg és tartsd meg a családban a szeretetet, hogy boldogság, és ne teher legyen egymás közelsége! Adj olyan hitet és abból származó vidám, jó hangulatot, mely nemcsak elviseli, de le is győzi a nehezen elviselhető társak kellemetlenségét! Ámen.