HÁLA..(1.)
A hála mindent áthat. Bármit teszel. Ha ott van benned, áthat, és mindent megszínesít.
A nem hívő embereknek furcsa: „MIÉRT legyek hálás“ – ha viszon megismerted az Urat, MINDIG átjár, hogy Neki köszönhetsz mindent: életedet, erődet, értelmedet, a sok meghallgatott imádságot, a szabadítást, a jövőt, a reménységet, azt, hogy átformált és formál téged, MINDENT. S ez más hozzáállást jelent.
Uram,
köszönöm. Köszönöm Neked, hogy ITT VAGY, hogy velem vagy, hogy nem
vagyok egyedül. Még a legrosszabb állapotomban is Veled ébredek, Te
vagy, Aki megörvendeztetsz közelségeddel, és Veled minden sokkal jobb.
Köszönöm, hogy a morgás helyett a hála az én részem. Ámen.
Ef 5,19-20. "Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának."
Ráadásul alig két héttel az egész napos gyermeknapi Palánta-Élménypark után, ami ötven ember munkáját jelentette, egész napon át (s előtte, utána, az előkészítés, rendberakás, stb.).
És mindezt úgy tenni, hogy közben a szíve kinek-kinek az Úr Jézusért ég, és azt látja maga előtt, hogy milyen kivételes lehetőség képviselni Őt, a város szívében, 25 órán át, kicsik, fiatalok és idősebbek előtt, értékes műsorral, tiszta és hiteles jellemmel, szóval és cselekedettel... ez minősíti egy-egy ember életét. És ez a csapat most nagyszerűen vizsgázott.
Az elindulásnál kétszer is rákezdett az eső.
A tévések mondták is, hogy „itt eső lesz“ – mondtam: NEM lesz eső. Kétszer is. S a végére azt mondták: „ezzel az időmeghatározó tevékenységgel sokat lehetne keresni az Ausztrál nagydíjon“. Persze lerögzítettem, hogy én nem határozom meg az időt, csak sokan imádkoznak ezért, és amit kérünk, arra számítunk, hogy az Úr Jézus meghallgatja. De tény, hogy nem esett.
Végig nagyszerű volt az idő. Volt, hogy annyira ragyogott a nap, hogy már-már azt bántam, hogy napvédő sátrunk nincs a közönség feje fölé.
De azután, a vége előtt úgy két órával, rázendített a zápor.
Ameddig csak a felhők gyűltek, még nyugodtan imádkoztam. Parancsoltam magamban a felhőknek, a szélnek, menjenek, itt nem lesz eső. Az első esőcseppeket is visszaparancsoltam, (csöndben, mert közben mentek a dalok, s a bábműsor), de amikor egyre nagyobb esőcseppek hullottak, akkor hirtelen jött az egész.
A nézők eleinte esernyő alól, majd az árkádok alól nézték az előadást – éppen ének volt, és Panni beszélt az eső kapcsán az élő vízről. S utána szakadt, mintha dézsából öntötték volna.
Még azért imádkoztam, hogy ha eláll, tudjuk folytatni, de jött a hír, hogy a sátrak alján végigsöpört a zuhatag, s a bábparavánok szivacsai is eláztak, illetve a végfokba is befoly(hatot)t a víz, úgyhogy elektronikát használni, most nem biztos, hogy bölcs lenne.
Imádkoztam.
Meghallgattam a testvérek tanácsát – és végül kimondtuk: ENNYI volt.
Négykor hagytuk abba, hat helyett.
Drága közönségünk – pici gyerekekkel – egy darabig hűségesen várt, majd útnak eredt.
S jött az eső közbeni, bátor, hűséges, mindent mentő, és rendezgetni tudó összecsomagolás.
Hát, erről fotót sem tudtam készíteni, én is mentettem, ami menthető. CD-k, füzetek, könyvek, szórólapok, bábhátterek, technika, minden, ami összecsomagolásra várt.
És a csapat – figyelj! – a csapat most vizsgázott.
Egy hangos szó, egy kárhoztatás, egy kétségbeesett beszéd, semmi, ami nem hitből fakadt volna. Semmi nem hangzott el. Hanem hálaadás, és elfogadás, hogy most ezt kell tennünk, és ez is az Úr áldása, hogy milyen csodálatos, hogy ez nem az elején volt, és nem éjjel, amikor sokkalta nehezebb lett volna mindent összerakni.
Hálaadás azért, hogy a segítő autókat hatra hívtuk, még két óra addig, átszervezés, a jelen lévő autók bekapcsolása, döntés, mit, hová vigyünk, hogyan terítsünk ki, hogy száradni tudjon... gondoskodás, gondolkodás, szív és felelősségvállalás.
Senki nem bújt ki a feladat alól, nem menekült "száraz helyre", hanem kereste, hol és hogyan tudja hasznosítani magát.
A kicsi babák elsőbbséget élveznek, s az idősebbek is, papíranyagok, és minden, ami befér az első fuvarba.
Kipakolás a missziós központban, még mindig esik az eső, mindent takarva vigyünk, mindent elhelyezünk, hogy ami még jön, legyen helye... s vissza megint a helyszínre.
Gyönyörű volt látni, ahogy megszülettek a megoldások. A Dami 2-be nem tudjuk vinni száradni a dolgokat, ott most éppen istentisztelet van – legyenek áldottak, akik beálltak, és most levezetik, dicsőítenek, üzenetet hoznak, s a testvérek, a háttérben imádkozók, Isten szerető nép – a raktárba nem jó, ... s a megoldás megszületik. Mindegyik területen.
Nagyon hálás vagyok Uram, a jó időért, a testvérekért, a sok-sok jó beszélgetésért, az éjszakaiakért is, a nagyszerű előadásokért, a gyönyörű dalokért, s a szívért, ami áthatotta az egész csapatot. A vidékről bábozni elérkező csapatért, akik már nem tudták előadni, amiért jöttek, de egy rossz szó nem hagyta el szájukat, áldottak, és áldott mindenki, aki a háttérben imádkozott.
Valaki a végén megkérdezte: nem rossz, hogy úgy nyilatkoztam, hogy nem lesz eső, és a végén mégis lett? Nem vereség ez? Hogyan értékelhetik most a nem hívők, és a hívők is?
Én is gondolkodtam róla.
1./ Valahogy olyan öröm maradt bennem.
2./ Persze, ha eláll a zápor, vagy el sem indul, ha nem önti el a sátrak alját a víz, biztos, hogy még nagyobb öröm lett volna bennem, vagyis, más fajta – egy harci és győzelmi öröm, hogy imameghallgatás történt, és az elemek felett is Úr az Úr.
3./ De valójában így is imameghallgatás volt – hiszen egészen eddig nem tudott eső megzavarni bennünket, 23 órát végig báboztunk, énekeltünk és végig bizonyságot tettünk az Úr Jézusról.
4./ És az öröm mégis ott maradt. Még, ha két órával kevesebbet voltunk is kint, de kint voltunk. És még az esőben is jó dicsérni az Urat, és olyan jó, hogy teljes volt a hálaadás bennünk.
5./ Igazából ez is harci öröm. Egy más fajta győzelem. De győzelem ez is.
6./ És, ha erre a hitetlen emberek azt mondják, hogy „te mindig örülsz?“, akár „sikerül“, akár „nem sikerül“ valami? Akkor kicsit lehet, hogy elgondolkodom, de végülis ezt mondom: IGEN. Akár „sikerül“, akár „nem sikerül“, mi Jézussal vagyunk ott, és Ő GYŐZTES, minden körülmények felett.
23 órán át nem volt eső, illetve, ami elkezdődött, kétszer, az el is ment, és nem tudott kibontakozni. Örömünk teljes volt.
És utána, amikor megjött az eső, is Vele voltunk, és amit Ő megengedett, bár nagyon kértük, hogy ne legyen, de mégis lett, tehát megengedte, (ha kevés volt a hitünk, és azért jöhetett, akkor is megengedte), abban mi örvendezünk. Mert Őbenne örvendezünk. Esőben, hóban, szélben, sárban, napsütésben, mindig örvendezünk, és örvendezhetünk is.
7./ És, ha valaki azt mondja, hogy „hol volt a hitetek“, akkor azt mondom, igen, növekednie kell, sőt készek vagyunk még teljesebben ráadni magunkat, és még teljesebben hitben járni, szívesen tanulunk bárkitől, és vesszük a tapasztalatokat, bizonyságokat, másoktól is, hogy erősödjön a hitünk, és legközelebb „még jobban vegyük az akadályokat“, és még jobban helyt álljunk.
De most, ebben az időszakban, így is örvendezünk, és egy esőtől nem hagyjuk elvenni a bátorságunkat, a győzelmünket és örömünket.
Az Úrnak hálát adunk az esőért, és azért is, hogy eddig nem volt, és hogy sikerült az eső ellenére is mindent a legjobban befejezni, rendbe tenni. És még azért is, hogy ilyen csapatunk van, akiknek ilyen szívük van, és ilyen hűségesek az Úr Jézushoz, és szeretik Őt, és egymást is. Jó Megváltó, jó csapat, és jó áldás rajtunk, s mindazokon, akik velünk EGYÜTT végigharcolták ezt a két napot.
Uram, köszönöm. Köszönöm jelenlétedet, közelségedet, köszönöm harci csapatodat, a közbenjárókat, az imádkozók kedvességét, ahogy Téged szeretnek, és Veled a háttérben ugyanúgy végigharcolják a helyzeteket. Köszönöm a hálaadást, amit a szívünkbe adtál, az örömöt, ami a Te országod jellemzője, köszönöm az Öröm Országát, amiben élünk, és ahová tartunk, hogy ott Veled, mindig ilyen örömmel élhetünk. Legyen, Uram, dicsőség Neked, és az elvetett mag, a hirdetett Ige, ne térjen vissza üresen, hanem teremje meg a gyümölcsét, most, és a következő időben. Legyen, Uram, a Te népeden áldott, szerte az országban, és mindenütt, ahol csak szeretnek Téged, legyen a Te hűséged ott a szívekben, és legyen a Te jó munkád áldott, jó szerencsés, töltse be mennyei, megmentő célját, és ismerjenek meg Téged. Ámen.
Ef 5,19-20. "Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának."
Ef 5,19-20. "Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának."
HÁLA... (2)
Végiggondoltam – milyen nagyszerű csapata van az Úr Jézusnak. Ezt a 25 órás bábmissziót megszervezni, utána kinek-kinek a maga szerepében helyt állni, nem volt egyszerű feladat.Ráadásul alig két héttel az egész napos gyermeknapi Palánta-Élménypark után, ami ötven ember munkáját jelentette, egész napon át (s előtte, utána, az előkészítés, rendberakás, stb.).
És mindezt úgy tenni, hogy közben a szíve kinek-kinek az Úr Jézusért ég, és azt látja maga előtt, hogy milyen kivételes lehetőség képviselni Őt, a város szívében, 25 órán át, kicsik, fiatalok és idősebbek előtt, értékes műsorral, tiszta és hiteles jellemmel, szóval és cselekedettel... ez minősíti egy-egy ember életét. És ez a csapat most nagyszerűen vizsgázott.
Az elindulásnál kétszer is rákezdett az eső.
A tévések mondták is, hogy „itt eső lesz“ – mondtam: NEM lesz eső. Kétszer is. S a végére azt mondták: „ezzel az időmeghatározó tevékenységgel sokat lehetne keresni az Ausztrál nagydíjon“. Persze lerögzítettem, hogy én nem határozom meg az időt, csak sokan imádkoznak ezért, és amit kérünk, arra számítunk, hogy az Úr Jézus meghallgatja. De tény, hogy nem esett.
Végig nagyszerű volt az idő. Volt, hogy annyira ragyogott a nap, hogy már-már azt bántam, hogy napvédő sátrunk nincs a közönség feje fölé.
De azután, a vége előtt úgy két órával, rázendített a zápor.
Ameddig csak a felhők gyűltek, még nyugodtan imádkoztam. Parancsoltam magamban a felhőknek, a szélnek, menjenek, itt nem lesz eső. Az első esőcseppeket is visszaparancsoltam, (csöndben, mert közben mentek a dalok, s a bábműsor), de amikor egyre nagyobb esőcseppek hullottak, akkor hirtelen jött az egész.
A nézők eleinte esernyő alól, majd az árkádok alól nézték az előadást – éppen ének volt, és Panni beszélt az eső kapcsán az élő vízről. S utána szakadt, mintha dézsából öntötték volna.
Még azért imádkoztam, hogy ha eláll, tudjuk folytatni, de jött a hír, hogy a sátrak alján végigsöpört a zuhatag, s a bábparavánok szivacsai is eláztak, illetve a végfokba is befoly(hatot)t a víz, úgyhogy elektronikát használni, most nem biztos, hogy bölcs lenne.
Imádkoztam.
Meghallgattam a testvérek tanácsát – és végül kimondtuk: ENNYI volt.
Négykor hagytuk abba, hat helyett.
Drága közönségünk – pici gyerekekkel – egy darabig hűségesen várt, majd útnak eredt.
S jött az eső közbeni, bátor, hűséges, mindent mentő, és rendezgetni tudó összecsomagolás.
Hát, erről fotót sem tudtam készíteni, én is mentettem, ami menthető. CD-k, füzetek, könyvek, szórólapok, bábhátterek, technika, minden, ami összecsomagolásra várt.
És a csapat – figyelj! – a csapat most vizsgázott.
Egy hangos szó, egy kárhoztatás, egy kétségbeesett beszéd, semmi, ami nem hitből fakadt volna. Semmi nem hangzott el. Hanem hálaadás, és elfogadás, hogy most ezt kell tennünk, és ez is az Úr áldása, hogy milyen csodálatos, hogy ez nem az elején volt, és nem éjjel, amikor sokkalta nehezebb lett volna mindent összerakni.
Hálaadás azért, hogy a segítő autókat hatra hívtuk, még két óra addig, átszervezés, a jelen lévő autók bekapcsolása, döntés, mit, hová vigyünk, hogyan terítsünk ki, hogy száradni tudjon... gondoskodás, gondolkodás, szív és felelősségvállalás.
Senki nem bújt ki a feladat alól, nem menekült "száraz helyre", hanem kereste, hol és hogyan tudja hasznosítani magát.
A kicsi babák elsőbbséget élveznek, s az idősebbek is, papíranyagok, és minden, ami befér az első fuvarba.
Kipakolás a missziós központban, még mindig esik az eső, mindent takarva vigyünk, mindent elhelyezünk, hogy ami még jön, legyen helye... s vissza megint a helyszínre.
Gyönyörű volt látni, ahogy megszülettek a megoldások. A Dami 2-be nem tudjuk vinni száradni a dolgokat, ott most éppen istentisztelet van – legyenek áldottak, akik beálltak, és most levezetik, dicsőítenek, üzenetet hoznak, s a testvérek, a háttérben imádkozók, Isten szerető nép – a raktárba nem jó, ... s a megoldás megszületik. Mindegyik területen.
Nagyon hálás vagyok Uram, a jó időért, a testvérekért, a sok-sok jó beszélgetésért, az éjszakaiakért is, a nagyszerű előadásokért, a gyönyörű dalokért, s a szívért, ami áthatotta az egész csapatot. A vidékről bábozni elérkező csapatért, akik már nem tudták előadni, amiért jöttek, de egy rossz szó nem hagyta el szájukat, áldottak, és áldott mindenki, aki a háttérben imádkozott.
Valaki a végén megkérdezte: nem rossz, hogy úgy nyilatkoztam, hogy nem lesz eső, és a végén mégis lett? Nem vereség ez? Hogyan értékelhetik most a nem hívők, és a hívők is?
Én is gondolkodtam róla.
1./ Valahogy olyan öröm maradt bennem.
2./ Persze, ha eláll a zápor, vagy el sem indul, ha nem önti el a sátrak alját a víz, biztos, hogy még nagyobb öröm lett volna bennem, vagyis, más fajta – egy harci és győzelmi öröm, hogy imameghallgatás történt, és az elemek felett is Úr az Úr.
3./ De valójában így is imameghallgatás volt – hiszen egészen eddig nem tudott eső megzavarni bennünket, 23 órát végig báboztunk, énekeltünk és végig bizonyságot tettünk az Úr Jézusról.
4./ És az öröm mégis ott maradt. Még, ha két órával kevesebbet voltunk is kint, de kint voltunk. És még az esőben is jó dicsérni az Urat, és olyan jó, hogy teljes volt a hálaadás bennünk.
5./ Igazából ez is harci öröm. Egy más fajta győzelem. De győzelem ez is.
6./ És, ha erre a hitetlen emberek azt mondják, hogy „te mindig örülsz?“, akár „sikerül“, akár „nem sikerül“ valami? Akkor kicsit lehet, hogy elgondolkodom, de végülis ezt mondom: IGEN. Akár „sikerül“, akár „nem sikerül“, mi Jézussal vagyunk ott, és Ő GYŐZTES, minden körülmények felett.
23 órán át nem volt eső, illetve, ami elkezdődött, kétszer, az el is ment, és nem tudott kibontakozni. Örömünk teljes volt.
És utána, amikor megjött az eső, is Vele voltunk, és amit Ő megengedett, bár nagyon kértük, hogy ne legyen, de mégis lett, tehát megengedte, (ha kevés volt a hitünk, és azért jöhetett, akkor is megengedte), abban mi örvendezünk. Mert Őbenne örvendezünk. Esőben, hóban, szélben, sárban, napsütésben, mindig örvendezünk, és örvendezhetünk is.
7./ És, ha valaki azt mondja, hogy „hol volt a hitetek“, akkor azt mondom, igen, növekednie kell, sőt készek vagyunk még teljesebben ráadni magunkat, és még teljesebben hitben járni, szívesen tanulunk bárkitől, és vesszük a tapasztalatokat, bizonyságokat, másoktól is, hogy erősödjön a hitünk, és legközelebb „még jobban vegyük az akadályokat“, és még jobban helyt álljunk.
De most, ebben az időszakban, így is örvendezünk, és egy esőtől nem hagyjuk elvenni a bátorságunkat, a győzelmünket és örömünket.
Az Úrnak hálát adunk az esőért, és azért is, hogy eddig nem volt, és hogy sikerült az eső ellenére is mindent a legjobban befejezni, rendbe tenni. És még azért is, hogy ilyen csapatunk van, akiknek ilyen szívük van, és ilyen hűségesek az Úr Jézushoz, és szeretik Őt, és egymást is. Jó Megváltó, jó csapat, és jó áldás rajtunk, s mindazokon, akik velünk EGYÜTT végigharcolták ezt a két napot.
Uram, köszönöm. Köszönöm jelenlétedet, közelségedet, köszönöm harci csapatodat, a közbenjárókat, az imádkozók kedvességét, ahogy Téged szeretnek, és Veled a háttérben ugyanúgy végigharcolják a helyzeteket. Köszönöm a hálaadást, amit a szívünkbe adtál, az örömöt, ami a Te országod jellemzője, köszönöm az Öröm Országát, amiben élünk, és ahová tartunk, hogy ott Veled, mindig ilyen örömmel élhetünk. Legyen, Uram, dicsőség Neked, és az elvetett mag, a hirdetett Ige, ne térjen vissza üresen, hanem teremje meg a gyümölcsét, most, és a következő időben. Legyen, Uram, a Te népeden áldott, szerte az országban, és mindenütt, ahol csak szeretnek Téged, legyen a Te hűséged ott a szívekben, és legyen a Te jó munkád áldott, jó szerencsés, töltse be mennyei, megmentő célját, és ismerjenek meg Téged. Ámen.
Ef 5,19-20. "Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése