Varga László: Isten asztaláról-"Íme, az ajtó előtt állok

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem. ,, Jelenések 3,20. Van egy régi, jól ismert kép. Zöld növények között egy kis ház, ajtaja előtt Jézus áll, és kopogtat. Az ajtón nincs kilincs. Kinyitni csak belülről lehet. Ez a te életed is, testvérem. Jézus teljes szeretetével, minden áldásával, földi és mennyei boldogságod ajándékával be akar lépni az életedbe. De ha odabent túl nagy a zaj, ha veszedelmek és nyomorúságok dörömbölnek, csalódások jajgatnak, régi, nem teljesült vágyak követelőznek, vagy beteljesült vágyak ujjonganak, akkor nem hallatszik Krisztus halk kopogtatása. Pedig ott áll, türelmesen, az ajtó előtt. Miért nem engeded be? Igaz, akkor lehetnek ujjongásaid, amelyek megkérdőjeleződnek. Túlzó vágyaid, amelyek elhallgatnak. De a jajgatások is lecsillapodnak, a veszedelmek, nyomorúságok elcsendesednek. Ő ült asztalod mellé, és megáldotta. Krisztusom, Megváltóm, lépj be hozzám! Olyan hideg van idebent, fázik a lelkem. Mellettem vannak szeretteim, körülöttem társaim, mégis olyan egyedülvalónak, magányosnak érzem magam. Asztalomon jó ételek vannak, mégis éhezem. Szeretetre, értelmes életre, igazságra. Sokáig nem tudtam: Te hiányzol az életemből. Igéd, igazságod, irányításod, szereteted nélkül minden szín elfakul, minden cél hiábavalóvá válik, megüresedik az életem. Jöjj be, ragadj meg engem, tedd széppé, meleggé otthonomat! Hallom hangodat, hívásodat. Ha mégse lennék képes arra, hogy én nyissam meg előtted az ajtót, magad jöjj be, ha kell, csapásokkal törd be, de ne hagyj nélküled maradnom! Jöjj, Uram Jézus, vedd át az irányítást lelkem hajlékában! Ámen.