(1Móz 1:27)
Az egész menny mély és örömteli érdeklődést tanúsított a világ és az ember teremtése iránt.
Az emberi lények egy új és különálló rendet képeztek. „Isten képére” lettek teremtve és a Teremtő terve az volt, hogy benépesítsék a földet. Szoros kapcsolatban kellett élniük a mennyel, erőt merítve minden erő Forrásából. Isten által fenntartva bűntelen életet kellett élniük.
Ősszüleink nemcsak Isten atyai gondoskodását élvező gyermekek voltak, hanem tanítványok is, akiket a mindentudó Teremtő oktatott. Angyalok látogatták őket, s bármikor érintkezhettek Alkotójukkal. … A látható világmindenség titkai „a tökéletes tudásnak csudái” (Jób 37:15), az ismeretszerzés és öröm kiapadhatatlan forrásai voltak számukra.
A mindenható Alkotó, a világegyetem Fenntartója feltárta előttük a természet törvényeit és működésének titkait, amelyek az emberek kutató figyelmét már hatezer éve lekötik. Társalogtak a virágokkal, levelekkel és fákkal, mindegyiktől megtudva életük titkait. Ádám ismert minden élő teremtményt, a vizet szelő hatalmas leviatántól (lásd: Jób 41. fejezet) a napfényben repkedő apró kis szárnyas rovarig. Ő adott nevet mindegyiknek, ismerte természetüket, szokásaikat. Isten dicsősége a mennyben, a megszámlálhatatlan világ szabályos körforgása, s hogy „miként lebegnek a felhők”, a fény és a hang, a nappal és az éjszaka titkai – mindezek feltárultak az első emberpár tanulmányozó szemei előtt.
Isten magas rendű lénynek teremtette az embert; egyedül az ember formáltatott Isten képére és egyedül ő képes arra, hogy isteni természet részese legyen, együttműködjön Teremtőjével és végrehajtsa terveit.
(The Review and Herald, April 21, 1885.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése