,,Józsué elküldött titkon két férfit kémekül, mondván: Menjetek el és tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. Azok pedig elmentek és bementek egy parázna asszony házába, akinek Ráháb volt a neve. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, mert befogadta a kémeket békességgel.,,(Józs 2,1, Zsid 11,31)
Csodálatos az, hogy a hithősök között, akikről a Zsidókhoz írt levél beszél, egy parázna nőt is találhatunk.
Éppen olyan csodálatos, mint az a körülmény, hogy azok között az asszonyok között, akik Jézusnak szolgáltak, olyan is volt, aki előbb hét tisztátalan lélektől volt megszállva, vagy mint az a tény, hogy Jézus elsőként egy rablógyilkost vezetett a Paradicsomba.
Ez ne a bűnnel szemben tegyen közömbössé bennünket, hanem bátorítson fel arra, hogy életünk legsötétebb területeivel is a Megváltóhoz menjünk!
Még egy parázna nő is üdvözülhet, és tagjává válhat Isten népének. Hogyan is történt Ráháb megmenekülése? Ráháb hallott Isten nagy tetteiről. Jerikó más lakóiban ez a hír rettegést és félelmet ébresztett, Ráhábban pedig azt a hitet, hogy Izrael Istene az igaz Isten, aki a menny és a föld Ura. Ez a hit jelentette számára a megmenekülést. Hite mindjárt próbának lett kitéve.
Jerikó királya követelte, hogy adja ki a kémeket. Ő hittel cselekedett és segítette őket a menekülésben.
Mi is hallunk Isten nagy tetteiről. Ő elküldte Fiát. Megítélte a bűnt. Engedte, hogy Fia a kereszten meghaljon.
Feltámasztotta és Megtartónkká tette Őt.
Vajon hitet ébreszt ez bennünk és félelmet Isten ítéletétől?
Engedjük-e, hogy a hit határozza meg cselekedeteinket a döntő pillanatokban?
Boldogok azok, akik nem Ráháb bűnét, hanem Ráháb hitét követik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése