1 Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
2 Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
3 Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
4 megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
5 Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
"Áldjad lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!" (Zsolt 103,1)
Buzdítsuk egymást az Úr dicsőítésére, mert jó kérni, de még jobb dicsőíteni. Különben is, a dicsőítés túléli a kéréseinket. Amikor majd utolsó kérésünk is teljesült, mi még mindig köszönetet mondunk és magasztaljuk Istent.
Magasztaljuk az Urat és menjünk elébe hálaadással. A 103. zsoltár vezetése nyomán meglepődve látjuk, hogy Isten "jelen van". Isten nem hagyott cserben minket, inkább körülveszi életünket szeretetével. Áldjad az Urat, óh én lelkem. Tedd ezt egész személyiségeddel. "Egész bensőm áldja az ő szent nevét!"
Ne feledd el egyetlen jótéteményét sem, hanem idézd fel őket emlékezetedben. Először is gondoljunk kegyelmére. "Ő megbocsátja minden bűnödet." Isten eltávolítja azt, ami közte és köztünk van. Bűneink meg vannak bocsátva, megkezdődött az élet. Dicsérd az Urat, óh én lelkem!
Aztán áldjad őt magáért az életért. Ne vedd azt természetesnek. Köszönd meg Istennek, hogy élsz. Dicsérd őt az egészségért, a megújult erőért, a visszatérő életerő csodájáért. Egészség és gyógyulás nem természeti törvényszerűségek, Isten személyes ajándékai ezek. Köszönd meg most neki, hogy új kezdetet ad, friss erőt egész személyiségednek nap mint nap. A sas tollai újból kinőnek. Az örökkévaló karok hordoznak minket. Dicsérd az Urat, óh én lelkem.
Rájövünk, hogy teljes egészében Istentől függünk. Bevalljuk, hogy semmire nincs jogunk és (mégis) mindent megkapunk. "Normális" sorsunk a bűn, a betegség és a halál. Isten azonban megbocsátja bűnünket, meggyógyítja betegségeinket, és megváltja életünket a sírtól. Hűséges szeretetével és irgalmával koronázza meg életünket. Ahelyett, hogy nyomorúságban hagyna, amelyre rászolgálunk, megváltotta, meggazdagította és megújította életünket. Hűsége minden nap folytatódik, és irgalma új. Dicsérd az Urat, óh én lelkem!
A hálaadás jobb, mint a könyörgés, bár mindkettőnek megvan a maga ideje. A könyörgésben üres kezekkel megyek Istenhez, kérve, hogy töltse meg azokat.
A hálaadásban viszont viszek valamit Istennek. Azt vihetem, amit előbb kaptam.
A hálaadásban viszont viszek valamit Istennek. Azt vihetem, amit előbb kaptam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése