"Veled vagyok én, hogy megszabadítsalak téged - mondja az Úr" (Jer 1,8).
Isten megígérte Jeremiásnak, hogy személyesen megszabadítja: "A te
lelkedet (életedet) zsákmányul adom neked" (Jer 45,5).
Ez minden, amit
Isten az Ő gyermekeinek ígér. Bárhova küld is, megoltalmazza életünket.
Személyes tulajdonunk vagy birtokunk lényegtelen, csak egész lazán
fogjuk őket, mert ha nem, akkor könnyen ránk tör a félelem, a
szívfájdalom és a nyomor. Ilyen szorosan körülvesz minket Isten
személyes szabadítása.
A Hegyi beszéd arra mutat rá, hogy amikor Jézus Krisztus szolgálatában
vagyunk, nincs időnk önmagunkért síkraszállni. Jézus valóban mondja is:
"Ne törődj azzal, hogy igazságosan bánnak-e veled, vagy nem." Ha
igazságot vársz a magad számára, elhajoltál a Krisztusnak átadott
élettől! Ebben a világban ne keress igazságot, de te mindig légy
igazságos! Ha igazunkat keressük, zúgolódni és méltatlankodni kezdünk,
önsajnálkozásnak és elégedetlenségnek adunk helyet. "Miért kell velem
így bánni?" - Ha Jézus Krisztusnak kiszolgáltattuk magunkat, nem kell
törődnünk azzal, ami ér, akár igazságos az, akár igazságtalan. Jézus így
szól: "Folytasd csak hűségesen, amivel megbíztalak, és én megőrzöm az
életedet. Ha magad próbálod védeni magadat, kimozdulsz az én
oltalmamból." Ebben a tekintetben még a legkegyesebb élet is
istentelenné válik: nem hiszünk Istenben; józan eszünket ültetjük a
trónra, Isten nevét pedig csak fölé akasztjuk. Saját értelmünkre
támaszkodunk, ahelyett, hogy egész szívünkkel Istenben bíznánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése