,, Ákán ezt mondta: Uram - megkívántam - elvettem - elástam. Józsué így szólt: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged az Úr!,, (Józs 7,21. 25.)
Nézzük meg még közelebbről Ákán történetét!
Belép ez az ember egy előkelő házba. Az előszobában fel van akasztva egy értékes köpeny. "Ez neked való lenne" - súgja neki az ördög. Ákán nézegeti a köpenyt, felveszi. Úgy illik rá, mintha ráöntötték volna! És nézd - a sarokban egy pénztárca és egy rúd arany. Mindjárt elvette és a zsebébe dugta, a köpenyt összehajtotta és elvitte. Nyert a Sátán!
Ó, bárcsak hallgatott volna Ákán a lelkiismeret szelíd hangjára! Bárcsak olyan szíve lett volna, amely az odafenn-valókat keresi! Bárcsak a felesége intette volna, hogy ne ássa el a lopott dolgokat! Azonban a feleségének is Safira-lelke volt. Most már van kincse, de mellé rossz lelkiismerete is.
Az egész Izrael telve van örömmel. Ünneplik a nagyszerű győzelmet. Minden arc sugárzik, csak Ákán homlokát borítja árnyék. Nem ízlik neki az ünnepi lakoma arról az asztalról, amely alatt elásva ott a lopott kincs. Más családapák háznépükkel együtt adnak hálát Istennek azért, mert csodásan megsegítette őket.
Ákán nem tud imádkozni. A rossz lelkiismeret azt rabolta el tőle, ami nekünk a menny egy darabja itt e földön: az Istennel való bizalomteljes kapcsolatot. Másnap már utoléri a sorsa. A sorsvetés nemzetségére, családjára, háznépére, s végül az ő nevére esik.
Józsué az Úr nevében megkövezés általi halálra ítéli.
Egész Izraelnek fel kell sorakozni, mindenkinek egy-egy kővel. S nemsokára a gonosztevő felett egy egész halom emelkedik: Ákán szégyenének emléke az Akkor völgyében. Ákán ezt kiáltja nekünk: "Akik meg akarnak gazdagodni, kísértésbe és csapdába esnek". Jobb, ha a mennyei Jeruzsálem arany utcái után és Isten igazságának fehér ruhája után vágyunk, mint a babiloni köpeny és az aranyrúd után!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése