„Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” -(1 Korintus 11,24)
Ebből majdnem az tűnik ki, mintha a keresztyének elfelejtkeznének Krisztusról! Nem lett volna szükséges ez a szeretetteljes intés, ha nem forgott volna fenn az a rettenetes feltevés, hogy emlékezetünk hűtlenné lehet hozzánk. Ez nem alaptalan feltevés sajnos! Tapasztalatunk határozottan igazolja annak nemcsak lehetőségét, hanem vádolására méltó valóságát is. Szinte lehetetlennek látszik, hogy azok, akik megbékültek a megöletett Bárány vére által és örökkévaló szeretettel Istennek Fiától szerettettek, hogy felejthetnék kegyelmes Megváltójukat. De bármily idegen hangzású is ez a fülnek, mégis nagyon szembe tűnik, ha megengedjük magunknak e bűntény letagadását.
„Hogy felejthetném Azt el, Ki mindig gondol rám!”
Elfelejteni Azt, ki drága vérét ontotta bűneinkért, elfelejtkezni Arról, ki szeretett minket halálig! Lehetséges volna ez? Igen, ez nemcsak lehetséges, hanem a lelkiismeret megvallja, ez mindnyájunknál egy igen szomorító hiba, hogy Neki csak, mint idegen vándornak alkalmilag adunk egy éjszakára szállást. Ő, ki emlékezetünk állandó lakója kellene, hogy legyen, csak futólagos látogató abban. A kereszt, melynél az emlékezetnek minden valószínűség szerint időzni kellene, ahol a közönyösségnek ismeretlen idegennek kellene maradni, a háládatlan feledékenység lépteitől lesz beszennyezve. Nem bizonyítja-e lelkiismeretetek, hogy ez úgy van? Nem vagytok-e kénytelenek beismerni, hogy Jézust gyakran elfelejtitek? Más teremtmény foglalja el szíveteket. Arra pedig nem gondoltok, akire gyöngédségeteket irányítani kellene. A földi foglalkozás veszi igénybe gondolataitokat, holott szemeiteket folyton a keresztre kellene irányítani. A világ szakadatlan zaja, a múlandókra való állandó figyelem az, ami elvonja a lelket Krisztustól. Mialatt az emlékezet egy mérges gyomnak nagyon készségesen ad helyet, azalatt elhervasztja Sáronnak rózsáját. Tegyük azt kötelességünkké, hogy Jézusra, a mi Barátunkra emlékeztető égi nefelejcset tűzzük szívünkre, s ha más valamivel fel is hagyunk, de Ő hozzá mindig ragaszkodjunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése