,, Ráháb a vörös zsinórt rákötötte az ablakra...,, (Józs 2,21)
Egy kötélen engedte le Ráháb a kémeket a kőfalon. Mindkét ember megesküdött neki, hogy egész háznépével együtt megkímélik, azzal a feltétellel, ha a vörös zsinór messziről látható lesz a házán. Ha nem lesz ott a zsinór, akkor mentesülnek esküjük alól.
Ráháb nem talált sürgősebb dolgot annál, mint hogy a vörös zsinórt azonnal az ablakhoz kösse. Eszébe sem volt az, hogy ráér ezzel addig, amíg az izraeliták Jerikó kapuja előtt nem állnak.
Mi, szegény emberek az ítélet napja felé megyünk, amelyen rommá lesz mindaz, amiben az emberek bíznak. A Szent Isten haragjának ítéletében a saját jóságunk, kegyességünk, igazságunk gránitsziklái úgy omlanak össze, mint homokbuckák árvíz idején.
Csak egy menthet meg az utolsó ítéletben: Krisztus vérének igazsága! Ez számunkra Ráháb vörös zsinórja. Nem szabad halálos óránkra hagyni az arról való gondoskodást, hogy Isten megmentő kegyelme elválaszthatatlanul hozzánk van-e kötve!
A würtenbergi Káté első kérdése ez: Mi kell, hogy minden ember legfontosabb kérdése legyen ezen a földön? Felelet: Az, hogy biztos reménysége legyen az örökélet felől.
Igen, ez így van. Minden más végül is jelentéktelen lesz. Mit használt Jerikó legerősebb kockakő fundamentumú palotája is, ha hiányzott róla a vörös zsinór?! Összeomlott és lakói elpusztultak.
A harag napján így nem lesz számunkra sem más menekülés, mint Jézus Krisztus igazsága, amit Isten megígért és olyan elválaszthatatlanul hozzánk kötött, mint ahogy Ráháb rákötötte az ablakra a vörös zsinórt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése