"Valami elgurult valahová." - mondta egyik nap a kislányom, miközben a buborékfújó kupakját piszkálta, a benne lévő golyó pedig kipottyant belőle, és eltűnt valamerre az autó gyermekülésének rejtett zugaiban. És a probléma nem hagyta nyugodni addig, míg el nem értük utazásunk célját, kiszálltunk, megkerestük és megtaláltuk azt a valamit. Ami elgurult. Valahová.
Az édes megfogalmazás ellenére Ő nagyon is jól tudta, mit keres, csak azt nem tudta, hol lehet. De tudta, hogy szüksége van rá, hogy neki ez a valami fontos, és mindenképpen meg kell keresni, meg kell találni.
Szeretnék én is itt tartani, hogy tudjam, mi veszett el, mit kell megkeresnem és megtalálnom. És meg is akarjam találni, nem nyugodva, amíg sikerre nem jutok. Mert sokszor azt sem tudom, mi az a valami, hogy az inkább "Valaki". Sokszor nem is tudom, mi hiányzik, és hol veszett el útközben.
Lehet, hogy ismerős neked is ez az érzés, kedves Olvasó. Hát akkor keressünk együtt! Ma reggel Isten igéje hozzánk szól. Ma van az ideje a keresésnek és a megtalálásnak. Ma van az ideje annak, hogy őszintén bevalljuk magunknak, "valami elgurult valahová". Valami, amire igenis szükségünk van, az Istennel való kapcsolat, valahol elveszett, miközben tettük a dolgunkat fáradhatatlanul.
Ma reggel Isten bátorítani szeretne minket. Keressük Őt! Menjünk vissza az utolsó ismert pontig, ahol még megvolt, és induljunk el onnan Vele. Ne hagyjuk, hogy a mindennapok dolgai, a nehézségek, problémák, az élet kihívásai és örömei eltakarják előlünk az arcát! Ne engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy Nélküle élünk tovább, mert nekünk elsősorban Rá van szükségünk.
Keressük az Urat, és tegyünk a Vele való kapcsolatért! Ő nyitott az újrakezdésre. Akárhányszor. Ő nem erőlteti magát senkire, hanem azt szeretné, ha mi magunk ismernénk fel a valódi szükségleteinket. Hogy a szívünkből igazán Ő hiányzik.
A mai nap még a miénk. Itt az ideje, hogy megkeressük Istent. Mert "valami elgurult valahová".
Bejegyezte: Sz-Cs. Andi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése