Hét témája: Mindenki munkálkodik
Olvasmány: Zsid 12,1–4
Isten trónjának a jobbjára ült Jézus. Ott vár ránk. Ott fogunk találkozni legközelebb.
1.„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. 2.[Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett] – a gyalázattal nem törődve – [vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült.] 3.Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek. 4.Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig.”
Magyarázat:
Vannak időszakok, amikor semmi másban nem találunk vigaszt, csak abban, hogy Krisztus hazavár bennünket.
Amikor igazságtalanságokat kell elszenvednünk, eszünkbe jut, hogy ő némán tűrte az igaztalan vádakat. Amikor nyomorúságok és tragédiák vesznek bennünket körül, látjuk őt magunk előtt a kereszten függve kiszolgáltatottan, azokkal az ember ütötte sebekkel, amelyekből öt még a feltámadt testen is látható maradt, s a mennyországba is vele ment, nem mint szégyenbélyeg, hanem mint hatalmának bizonyítéka. Egy fiatalon kettétört élet. Vajon így volt eredetileg az isteni terv is? Mindössze három év a tanításra? Vagy maradt volna még hosszabb ideig is (Jn 16,12), ha nem éri utol oly gyorsan a gonoszság, aminek utat engedtünk magunkban? Megtörtént, de az isteni cél mégis megvalósult, dicsőségesebben, mint bárki várta volna. Bennünket nem ér annyi támadás, kísértés, mint őt, erőnk feletti pedig nem is érhet (1Kor 10,13). Mégis elbukunk sokszor. De ha rátalálunk az alázat útjára a bűnfelismerésen, bűnbánaton keresztül, függetlenül attól, hogy mit gondolnak rólunk ezután az emberek, miénk lehet a biztos remény: Jézus előrement, és ezúttal mi megyünk el oda, ahol ő lakik, mert hivatalosak vagyunk hozzá.
(Szommer Hajnalka)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése