"Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik azt megtalálják."- Máté7,13-14
Talán soha nem volt időszerűbb ez a figyelmeztetés, mint ma. Akkora a
nyüzsgés körülöttünk, megszűntek a hagyományos szokások, a közösségek
biztonsága. Politika, média, reklám, minden irányítani akar, hogy ne is
legyünk képesek a magunk fejével gondolkozni. Ez így nagyon kényelmes. A
propaganda széles útján kábán megyünk a tömeggel. Félünk a döntéstől,
félünk attól, nehogy megmosolygott különcökké váljunk. Pedig hit nélkül
is minden értelmes ember azt kiáltja, hogy álljunk meg, gondolkozzunk,
ne váljunk juhnyájjá, tömegemberekké. Krisztus jó előre figyelmeztet: az
életünk és az örökéltünk van a legnagyobb veszedelemben, ha nem
gondoljuk meg, hol található az élet, a saját életünk, saját
közösségünk, saját, Istentől kapott rendeltetésünk. A keskeny út bizony a
kereszt útja, az önként vállalt szolgálat, a tömegélet, a gondolkozás
nélküli élet kényelméről való lemondás, a személyes döntés és
felelősségvállalás sokszor nehéz útja. Szoros a kapuja, a döntés: én nem
megyek a tömeggel, meggondolom, kivel társulok. Még szorosabb: Isten az
én Uram, Krisztus megváltott, ha egyedül maradok, akkor is Őt fogom
követni.
Uram, Istenem, nehéz ellenállni a minden percben reánk áradó tömegirányítás kényszerének. Én is legtöbbször azt veszem, amit a reklám hirdet. Úgy öltözöm, ahogy a divat kívánja. A véleményeimet a világ dolgaiban keményen befolyásolja a rádió, az újság. Azokban pedig olyan kevés szó van rólad, az is legtöbbször ferdén, kicsavarva, belekeverve a tömegízlésbe. Köszönöm, hogy nekem van egyházam, mely rólad tanít, van családom, melyben együtt imádkozunk, van Bibliám, melyből naponta irányítást nyerek. Aggódom a gyerekeimért. Segíts nekik is: korunk sokféle divatja között tudjanak rád figyelni! Vezesd magad felé ifjainkat, hogy saját életük, örök életük legyen! Ámen.
Uram, Istenem, nehéz ellenállni a minden percben reánk áradó tömegirányítás kényszerének. Én is legtöbbször azt veszem, amit a reklám hirdet. Úgy öltözöm, ahogy a divat kívánja. A véleményeimet a világ dolgaiban keményen befolyásolja a rádió, az újság. Azokban pedig olyan kevés szó van rólad, az is legtöbbször ferdén, kicsavarva, belekeverve a tömegízlésbe. Köszönöm, hogy nekem van egyházam, mely rólad tanít, van családom, melyben együtt imádkozunk, van Bibliám, melyből naponta irányítást nyerek. Aggódom a gyerekeimért. Segíts nekik is: korunk sokféle divatja között tudjanak rád figyelni! Vezesd magad felé ifjainkat, hogy saját életük, örök életük legyen! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése