Az
elmúlt 25 évben szerte a világban azért tanulmányoztam a
gyülekezeteket, hogy megismerjem azokat az alapelveket és gyakorlatokat,
amelyek egészségessé és növekvővé tesznek egy gyülekezetet.
Megfigyeltem, hogy a gyülekezetek eltérő módszereket alkalmaznak, de
minden növekvő gyülekezetnél találtam egy közös nevezőt. Ez pedig az
olyan vezetőség, amely nem fél hinni Istenben. Ezt nevezem
"hitfaktornak". Isten a hit embereit használja, akik hisznek és bíznak
benne, és azt teszik, amit Ő mond. Ebben az előadásban négy dologról
szeretnék szólni, amit Isten a hitünk építésére használ.
|
Először is Isten azt használja, akinek van egy álma.
A
hit mindig egy ötlettel, egy álommal, céllal, egy látással kezdődik.
Amikor meghallod Isten hangját és azt mondod: megteszem. A gyülekezet
látása sohasem lesz nagyobb, mint a vezetőié.
Ha
okos vagyok, akkor másokat kérek meg azokra a feladatokra, amelyek
nekem nem mennek. Ha nem vagyok jó szervező, megkérek másokat, hogy
segítsenek. Ha nem vagyok jó lelki gondozó, segítek kiképezni
testvéreket, akikkel megoszthatom a lelki gondozás terheit. Van azonban
egy teendő, amit lelkipásztorként, a gyülekezet vezetőjeként senkinek
sem adhatok át. Ez pedig az, hogy higgyenek helyettem. Nekem kell
megadni az ütemet az álomban, látásban és a célok kitűzésében. Mindig
megkérhetek másokat egyéb feladatokra, de nekem kell hitben járnom.
Mi
a cél?! A cél egyszerűen hitünk megfogalmazása. A Biblia szerint, ha
jók a céljaink, akkor megbecsülésben részesülünk. Mindenképpen
bátorítalak, hogy legyenek nagy álmaitok Istenért. Engedjetek Isten
kihívásainak és felszólításainak. Tedd fel a kérdést: mit tennék meg
Istenért, ha tudnám, hogy nem vallok kudarcot? Tágítsa ez a kérdés a
gondolkodásunkat olyanná, amilyen még sohasem volt. Sokszor sajnos túl
alacsonyra helyezzük a lécet, és túl hamar próbáljuk elérni a célokat.
Túlbecsüljük, hogy mit tudunk elérni egy év alatt, de alábecsüljük, mit
tudunk elérni 10 év alatt. Nagy eredményeket csak sok-sok év alatt
érhetünk el!
Legyenek
nagy álmaitok, nagy életcéljaitok, és legyen Istentől kapott látásotok
az életre vonatkozóan. Itt a földön igyekezzetek elérni ezeket az
álmokat és célokat. Vallom, hogy most van a gyülekezetek növekedésének
korszaka. A legnagyobb gyülekezetek jelen korunkban léteznek a világon.
Hiszem, hogy a legjobb napok még előttünk állnak, hogy a legnagyobb
gyülekezetek ezután fognak felépülni, és talán te leszel az, akit Isten
használni fog, hogy felépítsd ezeket.
Természetesen
őszintén fel kell mérnünk, hogy hányan laknak a falunkban vagy a
városunkban. Ösztönözzön a szolgálati területed mérete annak
kimondására, hogy "Uram, mindenkit szeretnénk itt elérni, mert amíg egy
ember is van, aki nem ismeri Jézust, addig a gyülekezetnek növekednie,
evangelizálnia kell".
Amikor
látást kérsz Istentől szolgálatodra vonatkozóan, tudnod kell, hogy
Isten gyakran három lépésben adja a látást. Először elmondja, hogy mit
akar tenni (ezt fogom véghezvinni az életedben). Gyakran az történik,
hogy rájövünk, mi Isten akarata az életünkkel. Aztán elindulunk és
megpróbáljuk véghezvinni, ha tudjuk. Ilyenkor általában orra bukunk,
hibázunk, majd odasomfordálunk Istenhez és ezt kérdezzük: mi történt
Istenem? Eltévesztettem a látást? Félreértettem valamit? Isten ezt
mondja: nem, nem a látással semmi baj. Én mondtam azt, hogy mit fogok
tenni, de nem vártad meg a látás második részét.
A
látás második része az, amikor Isten megmutatja, hogyan fogja
beteljesíteni a látást, amit a szolgálatunkra nézve adott. Rájöttem
valamire. Azt tapasztaltam, hogy Isten mindig az elképzelésünktől eltérő
módon teljesíti be a látást. Azt gondoljuk, hogy úgy fogja megtenni,
ahogyan mi szeretnénk. De Istennek mindig van egy jobb megoldása a
gyülekezet építésére, az emberek elérésére és a látás beteljesítésére.
Tehát
amikor már tudod, hogy mit akar tenni Isten, és megkaptad a látás
második részét is, még mindig várnod kell a látás harmadik részére. A
látás harmadik része az, hogy Isten mikor akarja megvalósítani a látást
az életünkben.
Régóta
járok az Úrral, és azt tapasztalom hogy Isten időzítése mindig
tökéletes. Sohasem késik és soha nem cselekszik semmit túl korán.
Mindent a megfelelő időben tesz. Ha vársz Istenre, Ő a maga idejében
mutatja meg a látást.
Sokszor
nem lesz azonnal világos, hogy mit kell tenni. Legalábbis az én
életemben ez így volt. Azok a látások, amelyeket Isten adott nekem, az
idő előrehaladtával lettek egyre világosabbak. Éppen emiatt időt kell
fordítani az Istennel való közösségre, hogy hallgassuk Őt. Nem kaphatunk
látást Istentől úgy, hogy nem töltünk időt vele és nem figyelünk rá.
Miután
megkaptuk Isten látását, elérkezünk a másik kulcshoz, a hithez. Isten
olyan személyeket használ, akik készek vállalni a kudarc kockázatát. A
mi gyülekezetünk története - ahol lelkipásztor vagyok - a kockázatok
vállalásának története. Emlékszem, amikor elkezdtük a gyülekezetet, és
csak maroknyian voltunk. Több ezer dolláros adósságot vállaltunk csak
azért, hogy megszervezhessük a legelső istentiszteletet. Honnan vettük
erre a pénzt? A saját pénztárcánkból. Odaadtuk mindenünket, amink volt.
Minden megtakarításunkat, mert tudtuk, hogy akiket el fogunk érni, azok
ki fogják egyenlíteni mindazt, amit elvetettünk, és ki fogják fizetni az
összes számlát.
A
Csel 15,26-ban a Biblia megadja Pál életének és Barnabás szolgálatának a
kulcsát. Ezt mondja: életüket tették kockára Jézus Krisztus nevéért.
Kívánt már ilyet a te szolgálatod? Tudom, hogy egyeseknek már kívánt
ilyet a szolgálatuk. Ugye tudod, hogy különleges jutalom vár ezért? A
bátorság embere vagy. A bátorság nem a félelem hiánya. A bátorság az,
amikor félelmünk ellenére továbbmegyünk. Amikor azt tesszük, amitől a
legjobban félünk. Bátorság az, amikor kimondjuk: Jézus Krisztus,
teljesen a tiéd vagyok. Kész vagyok vállalni az elutasítást, kockáztatni
az életemet, kockára tenni a jó hírnevemet.
Van
egy felirat a dolgozószobámban, amely így hangzik: a vezetés a pánik
elrejtésének képessége. Úgy gondolom, hogy ez igaz. Isten félénk
embereket használ, de a félelem nem uralkodhat rajtunk. Előretörünk a
félelmek ellenére is. Ez az igazi bátorság.
Talán
hallottad, hogy egyesek ezt mondják: Isten nem sikerre hívott el
bennünket, csupán hűséget vár tőlünk. Ez csak féligazság! Mert Isten
nemcsak hűséget vár tőlünk, hanem gyümölcstermést is.
A gyümölcstermés olyan alapelv, amely az újszövetség fontos tanítása.
Egy
nap Jézus bement Jeruzsálembe és meglátott egy gyümölcsfát, ami
terméketlen volt. Hiányzott róla a gyümölcs. A Biblia azt mondja, hogy
megátkozta azt a fát. Később, amikor kifelé ment a városból, a
tanítványai is látták, hogy a fa kiszáradt. Mindez azért történt, mert
Jézus ezzel tanítani akart valamit. Azt akarta megtanítani, hogy Isten
elvárja a gyümölcstermést az életünkben. Elvárja, hogy megteremjük a
Szellem gyümölcseit: a szeretetet, örömöt, békességet, türelmet,
szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást. De
emellett elvárja, hogy új megtérőket teremjünk, hogy embereket nyerjünk
meg Krisztusnak.
Pál
azt mondta a római gyülekezetnek: szeretnék elmenni hozzátok, hogy
közöttetek is legyen a munkámnak valami gyümölcse. Jézus példázatot
mondott a szolgáról a Máté 25-ben, aki elásta az egy talentumát. Azt
csinálta, ami könnyebb és kényelmesebb. Nem vállalok semmilyen
kockázatot, mert esetleg veszítek. Nem teszek semmi szokatlan lépést. A
Biblia rámutat, hogy amikor az ura visszatért, ezt mondta annak az
embernek, aki megduplázta talentumait, vállalva a kockázatot: jól van,
jó és hű szolgám.
Annak,
aki semmiféle kockázatot nem vállalt, aki elrejtette a talentumát, ezt
mondta az ura: te gonosz és rest szolga. Mit rontott el annyira? Azt,
hogy nem vállalt kockázatot. Ha nem vállaltok kockázatot, nincs
szükségetek hitre, akkor pedig hűtlenek vagytok a Biblia szerint. Ha
Jézus Krisztus a hajód kapitánya, nem kell félned a viharos tengertől,
mert ő veled van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése